7.fejezet Utazás

- Herr Götze, ha mondana egy pár szót a gyermekéről! - kérik az újság írók, a férjemet
- Nem mondhatok többet mint eddig, hogy egy csodás kislányom lesz - mosolyog, és utána terel.
1 hónap telt el a békülésünk óta, és valahogy most nagyobb a béke mint eddig bármikor, nálam is meg vannak a terhes kirohanások, de Mario megtanulta kezelni, és persze kapott tanácsot is, a társaitól akiknek már van gyereke.  Én itt ülők, lent az újság írók között, kezem a hasamon ami már elég szépen nézz ki. Virág mintás ruhámban amit Emilytől kaptam szépen látszik az állapotom.  Mau rám nézz és elmosolyodik. Nem értem miért mosolyog egészen a következő mondatig.
- Tudják, Herr Götze kislánya biztosan aranyos lesz, de most inkább beszéljünk a fociról vagyis rólam és a lehetséges aranylabdámról - mosolyog önelégülten én pedig a fejemet fogom röhögés közben. Manu elég sokat tesz azért, hogy Marionak ne keljen kimondania. Megfogok halni, ez a tény lebeg a fejünk felet, de rajtam kívül senki nem fogadta még el, pedig talán nekem kéne a legjobban tiltakozni ellene. Vége az interjúnak. Manuelel ma elutazunk. Mario feltétlenül velem akart jönni, de mivel ma lenne a szokásos, estéje Reusal így nem engedtem eljönni. De én Manuval ott akarok lenni Zürichben vagyis holnap. A legjobb barátom arany labdát kaphat, és nem hagyhatom ki. de persze Emily is eljön, de nem azért nem Neuerel akarna lenne, hanem mert közte és a most a Real Madridban játszó Toni Kroos között kezd lenni valami. Sosem értettem a pasi választásait és a mostanit sem értem. És Emily Tonit kíséri el. Mindenki elindul kifelé a rendezvény végén. Mario elém jön, és megfogja a kezemet.
- Gyere - mosolyog.
Felállok, és megcsókolom.
Megfogja a kezemet,és együtt megyünk ki innen.  Az épület előtt újság írók vannak, de nem érdekel minket, Mario utat tör nekem, én pedig szorosan követem őt. A kocsiban nem szólunk egymáshoz csak zenét hallgatunk. Otthon már a szobámban készen áll a bőröndöm. Leülök még a kanapéra, van egy kis időm indulás előtt. Mario leül mellém és rám mosolyog. Az ölébe húz és megcsókol, szép lassan mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Eszembe jut mikor először csókol meg.  A lányomnak már azt is leírtam, és reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki. És majd segíteni fogja. - Mennünk kéne - súgja  a fülembe
- Tudom - mosolyodom szomorúan
- Hé, még veled mehetek - mosolyog
- Nem, nem kell, legyél Reusal hamár itt lesz a városban.
- Meny a kocsihoz, mindjárt megyek  - mosolyog, bólintok. Felállok, és még megnézem magamat a tükörben. Rövid haj, vörös rúzs, kicsit ki van húzva a szemem, és remegő kezek, a Parkinson, tünetei.  Felkapom a táskámat, és kimegyek. Beülök az autóba, és várok. A férjem szép lassan megjelenik, és berakja a bőröndömet a csomagtartóba. Helyet foglal a volánnál és indulunk. Jön egy smsem Neuertől, hogy siessünk mert ha nem a legjobb barátnőm hallott lesz mire odaérünk. Elmosolyodom.
- Mi az? - kérdi Mario
- Em, kikészíti Bessert. - mosolyogok
- Besser...-gondolkozik - ....ja Neuer
- Igen, nem értem miért nem találtak még egymásra - mondom
- Manu, meg a hülye barátnőd? - röhög fel
- Na, nem bántjuk - sértődők meg
- Mindketten tudjuk, hogy igaz - röhög
- Lehet - nevetek én is
Megérkezünk a reptérhez. München reptere olyan mint egy átlagos reptér, de persze német minőségben. Mario megfogja a kezemet, másik kezében pedig húzza a bőröndömet. A reptéren egyből meglátjuk a veszekedő, Neuert, és Emilyt.  Mint a házasok, egyből ez jut eszembe. Ha veszekszünk mi is ilyenek vagyunk Götzével. Vicces látványt nyújtanak. Em, a maga 160 centijével, és Manuel ahogyan fölé tornyosul, a maga 192 centijével. Emily kék hajával fekete ruhájában és bakancsában Manuel szöges ellentéte, Manu ingben, és fekete nadrágban, elegáns cipőben vár minket. Mario is mosolyog. Közelebb megyünk.
- Miért baj az ha vele járok? - kiabál Em
- Mert egy árulóval jársz! A Realba ment érted? Abba a csapatba amit mindig kiröhögtünk, az ott lévő bájgunárok miatt - jelenti ki Neuer
- Nem vagy te nekem senkim  hogy megmond kivel kavarjak .- kiabál Em
- Sziasztok - köszönök
Felém fordulnak majd üdvözölnek.
Neuer elmegy a jegyekért, Emily leül, és valakivel smsezik, én pedig megölelem a férjemet.
- Két nap, kicsim nem a világ vége - mosolyog
- Tudom
- Hívj ha bármi van. - kéri
- Meglesz. - mosolygok rá
Ezután megcsókol. Óvatosan, mégis kicsit mohón. Szeretem. És ez az érzés egyre erősebb.  Mikor vége lesz a csóknak lehajol, és pont valamit a hasamban lévő kicsinek.
Mikor végzünk a köszönéssel Neuer is visszaér. Megpuszil a férjem még utoljára,és elindul haza. Mi is elindulunk a gép felé. Végig megyünk a géphez vezető folyóson megmutatjuk a jegyünket.
Azonban a gépen vesszük észre, hogy a jegyek nem egy helyre szólnak. Én ülök Manuel mellé, Emily elvonul mögénk. Bedugja a fülét, és alszik. Manu is alszik, hiába 2 óra és ott vagyunk talán annyi sincsen. Én csinálok róluk egy képet ahogyan alszanak. És persze magamról is. Én végig fent maradok, mert Heidi nem hagy aludni. Ahogy leszállunk elfog valami, valami rossz érzés, hogy nem lesz jó. Valami nem lesz jó. És félek ettől az érzéstől.

Sziasztok! 
Kint van az új rész! 
Tudom nem lett túl esemény dús, de, a következő ígérem az lesz! 
Annyit mondok előre, hogy Nenna előérzete valós, és történni fog valami, de azt nem mondom meg, hogy kivel/kikkel. Jöhetnek rá a tippek. 
Kommenteljetek! 

6.Fejezet Levelek egy még nem született gyerekemhez

Teltek  a napok, hónapok pontosan 1 hónap és 30 nap. Ezalatt a 30 nap alatt, Mario nem teljesen bocsátott meg, persze mindenki másnak ezt mondja, hogy mennyire örül, de én tudom, hogy nem így van, 5 hónapos terhesen a hasamon már bőven látszik, hogy a szívem alatt hordom német ország következő nagy focistáját, de mi már tudjuk, hogy kislány lesz. Egy kis hercegnő. Mario nem tudd örülni neki, míg én éjjel nappal a hasamat fogom addig ő egyszer nem fogta meg, nem tudta nézni azt ahogyan néha, szenvedek hiszen  a legtöbb gyógyszert nem szedtem már. Götze a munkába temetkezett. Mindig kint van a pályán keveset van otthon. Reggel is üres volt az ágy mellettem de miben reménykedtem? Kimentem  a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felvettem egy nadrágot, a kedvenc fekete pólómat,és végül egy torna cipőt. Kimentem a konyhába, ahol  a kanapén  megtaláltam a kardigánomat. Megfésülködtem, és sminkeltem. Körbe néztem a házban. Az ebédlő asztalon találtam egy cetlit miszerint Mario ma korábban jön, és egy újság cikk volt. A terhességemről írtak benne. Kimentem a postáért, és ott voltak a leleteim. berohantam a lakásba,és leültem az egyik székre. Egyből kinyitottam és ami benne volt. A vizsgálatok szerint utolsó fázisú Parkinsonban vagyok. A pokol fog ezután következni gyógyszerek nélkül. Szép lassan a már szinte elvesztett írás képességem után, az agyam tönkre fog menni, nem tudok majd menni, az agyam ezen része, elpusztul mintha ALSben szenvednék, igaz akkor már halott lennék.  Nem tudtam mit tegyek. Felhívjam a férjemet, vagy anyámat esetleg a legjobb barátomat? Nem. El kell mennem valahová. Először egy étteremben találtam meg a helyemet. Reggeliztem, elég bőségesen. Ezután beteg  a plazába mentem. Vettem magamnak néhány ruhát, és a babának is. Következőleg pedig egy könyvesboltba mentem. Végig néztem a könyveket és ekkor eszembe jutott. Valószínűleg  alányom, nem fog ismerni, de valamit kell kapnia belőlem. El kell neki mesélnem valamit. Tudnia kell mi van velem. Hogy én szeretem már most. Könyvet kell írnom neki. Kifizettem amit találtam és sietek haza. Azonban otthon kellemes illatok várnak. A kedvenc kajám. Letettem a dolgaimat,és a konyhába rohantam. A férjem volt ott. A hús sült, ő pedig ott állt, a tűzhelynél. Elmosolyodtam. Oda mentem mögé és átkaroltam. Belepusziltam a két lapockája közé.
- Mindjárt kész vagyok várj még! - kérlelt.
Elindultam az ebédlőbe, ahol ott voltak a leleteim ahogy hagytam, szóval nem nézte még meg. A szobánkba mentem ahol ott volt a cucca, soha nem rakja ki. Elővettem  a ruháit, és a fürdőbe vittem. Ezután pedig a nappaliba mentem, és leültem  a tévé elé. A híradó kezdődött innen rájöttem 6 óra van.  Götze jött értem.
- Jöhetsz - mosolygót rám.
A konyhában lévő bár székeken eszünk mint régen, de nem beszélünk. Azt sem tudom miért nem mondd semmit. Én sem tudom mit mondjak neki, ő olyan mintha nem akarna engem. És lehet, hogy így is van.
- Ha válni akarsz mondd el - jelentem ki, mire megáll az evésben, és fel nézz rám.
- Mi?
- Váljunk ha ezt akarod, nem vetnélek meg - jelentem ki
- Nenna, ennyire  hülyének nézel? Nem foglak elhagyni, de nehéz. Tudod mennyire nehéz? Mennyire nehéz, hogy nem leszel mellettem, hogy tudom már csak 4 hónapig vagy velem? Eddig nem tudtam, de most már igen és ez rossz.  És fáj, Nenna.
- Sajnálom.
- Mit sajnálsz, kicsim? - kérdi gyengéden - azt, hogy lesz egy csodás lányunk? Ne tedd.
- Akkor nem haragszol?
- Soha. Szeretlek Nenna - mosolyog, és felém hajol. Csókja most is csodálatos szavakba nem lehet ez önteni ami köztünk van. Az a harmónia. Féltem őt, mi lesz vele nélkülem, a gyászában még vele lesz egy gyerek is akit fel kell nevelnie.
- Szeretlek - mosolygok én is.
Ezután tovább eszünk. Evés után míg én elmosogatok odaadom neki  a leleteimet. Mire végezz helyet foglalok vele szembe, és sír látom a könnyeket. Nekem is hullani kezdenek.
Az ölébe ülők, ő pedig átkarol. Simogatom a fejét nyugtatom.  De nem használ. Nem tudd a képekről sem a könyvről. Elkezdem neki mondani, hogy soha nem fogom elhagyni, a szellemem vele lesz. Biztosítom arról, hogy szeretem. Kijelenti, holnap elmegyünk Manuval valahová mert be akarja mutatni  a barátnőjét. Felállok a karjai közül és megmutatom neki a ruhákat. Mind nagyon tetszik neki, és végül eldöntjük a lányunk Heidi lesz. Mind kettőnknek nagyon tetszik ez a név. Mario ezután elmegy fürődni én pedig addig lemosom a festékemet, és magamra kapom a pizsimet. Götze befekszik az ágyba, és hamar elalszik azonban én még fent maradok, és előveszem a gépemet. Elindítom a World- ot és írni kezdek. Elkezdem mesélni mikor megismertem Götzét. Az éveket összefoglalom,elmondom milyen volt megtudni, hogy Parkinsonos beteg vagyok. A foci VBig írom, hogy tudja, onnan változás jön. A történet, szépen kezdődik. Egy memoár amit csak ő fog olvasni. Így meg fog ismerni vele fogok maradni, örökké. Ha nagy lesz és ezt elolvassa tudni fogja, hogy már most szerettem. Heidi. Olyan csodás neve lesz.  Az idő későre jár én pedig álmos leszek. Elmentem de kell neki egy cím. Mi legyen? Mikor eszembe jut egy remek cím. Levelek egy még nem nem született gyerekemhez. Így lesz elmentve, ez lesz a címe. Lecsukom  a laptopom és leteszem az éjjeli szekrényemre. Mariohoz bújok aki átkarol. Szeretem. És végre érzem ő is szeret.

Sajnálom azt, hogy nem hoztam részt, de nem volt időm és sajnos visszajelzést se kaptam, hogy érdekelne valakit, így KOMENTELJETEK  , A következő rész jövő szombatra érkezik valószínűleg, de nem ígérem esetleg vasárnap:) A blog nem lesz hosszú, leginkább a blog lesz Nenna könyvem szóval valószínűleg max.20 fejezet. Ezután még nem tudom mi lesz, de  remélem tudom majd írni:) Szóval remélem tetszett  a rész.

5.fejezet Érdekes hírek

Kimegyek a fürdőbe a gépen. A tükörbe nézek.  Nem látok mást csak egy beteg lányt. Rosszul  vagyok, forog velem a világ, és közben a kezeim remegése.  A táskából megpróbálom elővenni a gyógyszereimet, de nem sikerül, kiesnek a kezem közül és a mosdóba landolnak. Megpróbálok újat kivenni de ez utal az összeset kiöntöm.  Sírni támad kedvem.  Összesem a padlón. Götze erre felkel, és ide rohan. Leül mellém. Ránézek, és megmutatom neki, hogy üres.

- Kiesett a kezemből - síróm 

Magához ölel, nem tudja mit tegyen de nem is baj. Felkap és leültet a kanapéra. Az orvosommal beszél, közli 1 óra múlva a rendelőben leszünk, azonnal tolja oda a seggét - ő mondta nem én - ha már ennyi pénzt fizet neki. Az orvost persze nem kell győzködni, a friss világbajnok, Mario Götze kéri meg, és főleg, hogy csak ma ott fogunk neki hagyni 300 eurót.  A gép pedig beér Münchenbe. A fiúk holnap jönnek haza, addigra Götzének Berlinbe kell mennie, miattam jött haza, amit értékelek nagyon is. A reptérről egyből az orvoshoz megyünk. Götze lefogja a kezemet, de nem tudja megállitani a remegést, csak egy kicsit lassítani.  Mikor a taxi megérkezik a dokihoz, Götze fizet én pedig kiszállok Az orvos most ért oda, odakiáltok neki. Int egyet, és megvár minket. Gratulál Marionak majd bemegyünk. Bent bemegyünk a vizsgálóba, de nem csak ő jön hanem még két ember. Az egyik egy nővér őt már ismerem, ő azért van itt, hogy felírja a gyógyszereket, utána majd kimegy és kint fog várni. De az új ember. Az öltőzékéből ítélve rezidens lehet. 

Az orvosom, egy bizonyos Herr Stahlmann, kérdően tekint rám, azonban nem ő szólal meg. 

- Kéne egy Levodoba, valami dopamin utánzó cucc, selegilin ,antikoligering , amantadin,  és mivel már a végstádiumban vagyok mint nem olyan régen kiderült kell még Koenzim Q10. - sorolom fel végig a gyógyszereimet, főleg levodoba kell mert azt dobtam ki. A rezidens gyerek furcsán méreget. 

- Minek ennyi gyógyszer ha gyereket vársz? - kérdezi mire felkapom a fejemet, és persze a mellettem helyet foglaló Mario is.  Végig mérem én is, fiatal de ezen nem is csodálkozok hiszen rezidens, szőke haj, fehér bőr, kék szemek, és rohadt magas, és persze akcentus, német is lehetne, de kicsit  északabbról jöhetett, talán finn. 

- Nem vagyok terhes, de ha az lenék a gyógyszerek miatt valószínűleg elvetéltem volna már - mondom, és a fejemet rázom 

- Frau Götze, ez nem mindig van így igaz ritka, főleg, hogy a betegek 90%-ának nem is lehet már gyereke, de lehetséges, hogy éljen, és ön terhes, ránézésre 4 hónapja, de lehet 3 elég sovány is látszik.- magyarázza az orvosom is észre veszi. 

- Frau Memming, húzza ki  az antikolinerget - mondja az asszisztensnek aki meg teszi és kimegy. 

- És honnan tudjuk meg biztosra, hogy a feleségem gyeremeket vár? - kérdezi Mario 

- Gyorsan, jöjjenek velem az ultrahangba - mondja a dokim. 

Mario előre megy és a dokival beszél. a finn srác még mindig engem nézz. 

- Mi ennyire érdekes? - kérdezem 

- Sosem hittem volna, hogy fogok majd egy ilyen fiatal Parkinsonos beteggel találkozni. - mondja - egyébként Jari Keskinen 

- Nenna Schöner még  a személyim szerint hivatalosan Nenna Götze - mondom, és bólint, az ultrahanghoz érünk ahol elvégzi a doki amit kell, én végig becsukom a szememet, míg Mario a kezemet fogja.  Az orvos sejtelmesen mosolyog majd bekapcsol valamit hallom a kattanást. És megszólal olyan mintha  szív dobbanások lennének.
- Herr és Frau Götze önöknek gyermekük lesz akinek nagyon erőteljes szívdobbanásai vannak. - kinyitom a szemeimet. Götze mosolyog.
- Fiú vagy lány? - kérdezi
- Azt sajnos csak 2 hónap múlva tudom pontosan megmondani de most úgy nézz ki kislány - mondja a doki. Felülök. Ezután elmondd még dolgokat, megtudom, hogy 4 hónapos terhes vagyok, és elmondja mikor jöhetek megint vizsgálatra. Megkapom közben a gyógyszereimet.
- Megfogok halni ha megszülőm? - kérdezem az orvost mire a szobában csönd lesz.  A válasz innentől kezdve egyértelmű.
- Mivel a Parkinson...- kezdi de Mario félbeszakítja
- Igen vagy nem?
- Elég nagy esély van rá, hogy igen.  A kicsi viszont jól lehet - mondja
- Köszönönjük - mondom, Mario fizet és felállunk.  Megfogja a kezemet, érzem a belőle áradó feszültséget. Tudom hogy min gondolkozik, de nem engedem neki. Nem fogom hagyni, hogy a gyerekemet bántsa.  Beülünk az autóba, és hazamegyünk. Nézem az elsuhanó Münchent. Nem beszélgetünk. Engem a boldogság jár át, őt annyira nem. Látom az arcán, hogy valami bassza a csőrét.  Otthon kipattan az autóból. Meg sem vár, felmegy a lakásba. Én lassan megyek, nem tudom mit fog csinálni. Mikor a lakásba érek, Mario a kanapén ül. Nem tudom mit csinál, de a térdén könyököl, ugyanezt csinálta mikor megtudta, hogy beteg vagyok.  Odamegyek hozzá. Leülök mellé. Rám emeli szép kék szemeit, közel van ahhoz, hogy sírjon. Tudom látom rajta, megfogom az arcát. Elmosolyodom, de ő nem teszi.
- Gyerekünk lesz - mondom
- De milyen áron? - kérdezi
Nem mondok neki semmit. Nem tudom mit érez, én elfogok menni, neki sokkal nehezebb lesz, ő fog élni, neki kell tovább cipelnie ezt a terhet nem nekem, de lesz segítsége.
- Ő ott lesz neked - mondom
- De te nem, a rohadt életbe is! - kiabálja
- Én benne ott leszek
- Nem érdekel, Nenna, nekem rohadtul te kellesz, nem egy gyereke - kiabál
- Úgy is meghalnék, ez csak gyorsítja a folyamatot! - mondom, de még nem emelem fel  a hangomat
- De én még nem állok erre készen! - sírja el magát - nekem még kellesz! Nekem még szükségem van rád 5 hónappal ezután is - sírja. Megölelem. Nem tudom mit kéne tennem, de megölelem. Nekem is nehéz, nekem most fáj, én vagyok a fél aki elhagyja, ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz, mert én nem. De a gyerek. Nem fogom elengedni.
- Élvezzük ki, és majd mesélsz neki rólam - mosolygok
- Nem tudom, hogy fog menni - mondja, és a fejét rázza
- Menni fog. - fogom meg a kezét, és a hasamra teszem. Nem lehet még érezzni őt ott bent. Mario legugol.
- Vigyázz a mamira ott bent, Fraulein  Götze - súgja a hasamnak, mire elmosolyodom.
Megcsókolom. Úgy csókolom mintha az életem függne tőle.  Szeretem.
Minden csókkal, öleléssel egyre jobban. Csók átjár mindenhol, és tudom, hogy ő is szeret. ezerszer mondta már, de most bizonyítja is. Nehéz lesz ez a gyerek téma, de tudom, hogy engedi fog. És
  boldogok lesznek.....nélkülem.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a fejezet is!:) Jövőhéten megpróbálom hozni a következőt, de nem tudom, hogy fog sikerülni.  
És van egy nagy hírem is új bloggal jelentkezem! Jó Olvasást ahhoz is! http://help5sos.blogspot.hu/ 
És lenne még annyi, hogy írjatok megjegyezéseket mert így nem fogom tudni milyen a blog! 
Előre is köszönöm:) 

4.fejezet Nyertünk....vagy mégsem?

Ma van a legfontosabb nap mint az egész nyáron. Mióta itt vagyunk mindenki ezt a napot várja.  Ma végre eredménye lehet a munkánknak amit eddig tettünk, ma végre világ bajnokok lehetünk. Reggel Götze mellkasán ébredtem fel. Ő már fent volt és engem nézett, mosolyogva nézett le rám. Én is rá mosolyogtam.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá
- Reggelt - köszönt.
- Kaja van! - halljuk meg Neuer hangját az ajtón túlról. Befogom Mario száját, érzem, hogy mosolyog. Én pedig kiabálok, miszerint igen jól érzem magamat. Felállok az ajtóhoz megyek ahol neki lököm magamat.
- Ne már, srácok! Értem én, hogy házasok vagytok meg minden, de reggel is? - kiabál Manu mire elnevetem magamat. Ajtót nyitok mire csodálkozik.
- Kapd be, Nenna! - rival rám.
- Mindjárt megyünk - mondom és becsukom az ajtót. Mario a fejét rázza. Bemegy a fürdőbe. Az ágyhoz megyek, de szédülök meg kell kapaszkodnom valamibe. A kezeim remegnek az ajkaim is, pedig nem lenne szabad. Le kell üljek különben nem bírnám ki. Ajtó nyílik és Mario aggódva nézz rám. 
- Jól vagyok - mondom
- Nem vagy -válaszolja
- Nem most fogok elpatkolni, még el kell viselned - mosolygok rá,mire a fejét rázza. Felém hajol, és megcsókol. Csókjától a testem lángolni kezdd, szinte meg sem tudom fékezni magamat. Csókjának határozottan fog krém íze van, míg az enyém biztosan borzalmas. Elhúzódom. Fürdőbe megyek ahol megfürdőm, beveszem a gyógyszereimet majd fogat mosok. Mikor végzek, a szobában felöltözőm. Mario egyik pólóját kapom magamra, és egy sortot. Nem nézek a tükörbe, de nem is érdemes, Götze aggódó tekintette mindent elárul arról milyen vagyok. Hogy már korosan sovány vagyok, igaz mintha eddig nem lettem volna az. Tornacipőt veszek fel.  Megfogja a kezemet és lemegyünk. Elfoglaljuk szokásos helyünket, ő pedig hozza a reggelit, kávé nélkül, annál több sütivel. Kramer kezdet el beszélni arról milyen jó kaját evet tegnap este. Alkoholt nem ihatnak igazából enni is alig ehetnek valamit, de ma este mindent bepótolnak, legalább is Neuer szerint. Gyorsan eszek és persze mindent meg is eszek. Schweinsteiger nézz rám napok óta furcsán, és furcsább lett mióta rám jött az éhség roham.   Miután megeszem az ételt a szobánkba megyek. Nem köszönök úgy is találkozunk.  Szobában beágyazok, és leülök rá. csak magam elé nézek. De nem tudok figyelni, kezeim remegése,  idegesít. Nem tudok vele mit kezdeni, idegesít, az, hogy nem tudok magam lenni, nem tudok normálisan élni. A fürdőbe megyek, de mikor megfogom az üveget nem tudom kinyitni. Sírni kezdek és a földre ülők. Ajtó csapást hallok.
- Nenna! - Mario aggódó hangja tölti be  a teret.  Sírók nem tudok  mit csinálni.
Nyílik a fürdő ajtó és ott áll.
- Mi az? - guggol le elém, lenéz a kezeimre, és megfogja azokat.
- Nem tudom kinyitni - síróm, és megölel. - elegem van ebből, hogy nem tudok semmit csinálni
- Nenna...-simogatja a hátamat.  Átkarolom a nyakát, és a vállába sírók. valaki bejön az ajtón.
- Indu.....- kezdi Neuer, de nem fejezi be mikor látja, hogy baj van.  Ő is idejön, és átkarol minket. elmondom neki mi a baj.  Götze már kinyitotta az üveget és bevettem a remegésre a gyógyszert, de ha ezt beveszem akkor kell még 5  másik amit szintén bevettem.
- Jössz? - kérdezi Mario
- Majd utánad megyek - mosolygok rá. Bólint egyet és elmegy. Mikor kilép még megcsókol.  Elmegyek fürödni, és utána sminkelek egy kicsit, de nem sokat. A hajamat csak kifésülőm. Kimegyek és a mezemet veszem fel amin az új család nevem is. Egy szoknyát veszek még fel, és abba beletürőm a mezt.  Egy zoknit veszek fel, majd a tornacipőmet. Egy kötött felsőt kapok még fel, hisz' este hideg lesz. A táskámba nem rakok nagyon semmit. Körbe nézek és ott van a fényképező gépem.  Elhoztam de nem is használtam. Felveszem és eszembe jut. Mostantól képeket csinálok Marionak. Ha meghalok itt lesznek neki ezek mikor boldog voltam.  Csinálok magamról egy képet. Direkt úgy állok be, hogy lehessen látni a Götze nevet a hátulján. Mosolygok. Elteszem a gépet a táskába. Valaki kopog az ajtón.
- Szabad! - mondom
- Szia! - jön be Lisa, Müller felesége. Gondoltam Mario hagyott bébiszittert is.
- Megyünk? - kérdezi mire bólintok.

**

A stadion Rióban tele van. A pálya mellett ülők, nem VIP helyen,mellettem egy ismeretlen német házaspár, mellettem Lisa ül.  Megszólal a telefonom. 

Itthon mind együtt nézzük, milyen ott? Holnap itthon senkinek nem kell dolgozni menni ha nyerjenek:D üzenem a törpének, hogy ne engedjen be egyet sem:D - Em 

Legjobb barátnőm üzenete kifejező. És törpe, mint Neuer. 

Törpe, mint Manu:D? Ez valami új? - N. 

Mondtad már neki? És igen Neuer a törpe:D 

Borzalmasak. Írók Manuelnek, hogy tolja ki ide a seggét, és meg is teszi. Átadom neki az üzenetet mire felnevet. Ígéri nem kell majd holnap bemenni dolgozni. Leülök a helyemre és várok. Előveszem a fényképezőt, lefotózom a házaspárt mellettem, és mindenkit mögöttem. Aztán felállok a székre, és az egész stadionról készítek egy képet. Ezután kezdődik. Jönnek a csapatok, himnusz és kezdődik. Götze nincsen benn a kezdő csapatban. Neuer hozza formáját sétálgat össze vissza. Azonban hamar belekellet húznia ott maradnia a kapuban. A 30.percben mi németek felszisszenünk.  Gólt lőttek az argentinok de az öröm korai volt. Lesen volt.  A 45.percben Götze idejött hozzám. Megcsókolt. Müller is jött Lisához. Róluk csináltam egy képet. 

- Mi van Nenna paparazzónak álltál? - kérdezi mosolyogva 

- Én? Soha - mosolygok 

Elkezdődik a második félidő. De nem történik semmi döntő jellegű. Hoszabítás lesz. Beálitják Götzét. A  hosszabítás kezdése előtt tartanak egy szünetet. Mault hívóm ide. Megkérdezem fáj e valamije, az eséstől amit szerzett de  fejét rázza. Bastian jön még ide, és őt is megkérdezem de jelzi jól van. A játék elkezdődik.  ) perccel a kezdés után Schweinsteiger a földön van, és folyik a vére. Németek elszomorodunk, de nem kell sokat várnunk. Schürrle passzol Marionak, veszem elő a gépemet, és pont elkapom a pillanatot. Mindenki örjöng. A stadionban mindenki kiabál. Götze berúgta.  Mario felém mutogat, a kamera engem vesz, nekem ajánlja  a gólt.  A csapat társak körbe veszik őt. Ezután nem figyelünk semmire. Mind tudjuk. Nyertünk. Még fényképezek egyet, és elteszem mert nem tudom tartani. A végtagjaim elhagynak. A kezem remeg, ahogyan a lábam is. Alig bírók ráállni. Neuer jön felém. Lekapna, de látja a kétségbe eset tekintetemet. Sírók, mert boldog vagyok és mert tudom elrontom Götze örömét. Nem tudok leállni. Lisa segít felállni, addigra már Götze és eljut ide. Ő vesz le. Magához ölel és megcsókol. 

- Elkellet volna menned orvoshoz.  - súgja 

- Tudom - mondom, de nem megy. Elhagyott a testem.  A fiúknak menni, kell. Götze leültett a helyére a mellett. De nem bíróm tovább. Götze átveszi az elismeréseket. Kiabálnak. is boldog vagyok. Lisára nézek aki fényképezz. Elmosolyodom ezért. Götze jön értem. Felkap és visz. 

** 

A szállodában leültet az ágyra. 

- Menny - mondom 

- Nem - válaszolja 

- Miattad nyertek. Te vagy a sztár Mario. Használd ki. Én meghalok majd, de ők akkor is a barátaid lesznek. legyél velük. 

- A barátaim, és ezért értik meg ha maradok. 

- Menjél már el! Mario én....megfogok.....halni! Azt hiszed attól jobb ember leszek ha egy beteg nőt vettél el? - kiabálom sőt talán már ordítom 

- Igen! - kiabálja - Nem is téged kellett volna hanem......mondjuk Linát! 

Ez a név. Lina volt Mario volt még előttem. 

- Akkor menj! Nem kell, hogy ezért itt legyél. És nem vagy jobb ember, Götze! - ordítom 

- Nem? Ki teszi szebbé a napjaidat? Ki nevét sikítod éjszakánként? Kinek a meze van rajtad? Ki..tesz...boldoggá? - kiabál.  Megpróbálom levenni a mezét magamról, de nem sikerül. Talán még rosszabb lesz a kedvem. Idejön és megteszi helyettem. 

- Kell neked ez? Kell neked ez, hogy majd te öltöztess. Te fürdess meg? És majd ha nem tudom magamat ellátni tisztába rakj? - kérdezem és könnyes szemeibe nézek - És ezért ne kapj semmit, csak egy üres tekintetett aki nem a feleséged? Fiatal vagy te még ehhez. 

- Betegségben egészségben, Nenna. - mondja, és letörli a könnycseppemet. 

- Holnap reggel hazamegyünk és elmegyünk orvoshoz. - mondom 

- Azonnal odamegyünk - ölel magához. Ölébe húzz, és sírunk. Nem is tudom mit csináljak, de egyet tudunk. Szeretjük egymást és ez fog erőt adni. 

Sziasztok! 

Itt lenne az új rész, és ezután már minden héten tudom majd hozni a részeket:) 

Kinek, hogy ment a felvételi? És ki hová szeretne menni? Remélem tetszett a rész:) 

Komizzni ér, ám:) 

3.fejezet Mi lesz velem?

Reggelem a szokásos rutinnal kezdődik. Bevenni a gyógyszeremet de persze tudom, hogy úgy sem fog hatni. Götze békésen alszik. Egy jó ideje itt vagyunk már, ők pedig haladnak előre. Ma is meccsük lesz, de már majdnem az utolsó, még egy van ezzel együtt kettő. Én pedig rosszul vagyok. Nem tudok kávét inni és sokszor tör rám a hányinger. Lezuhanyzok, és mivel nem hoztam be ruhát így törülközőbe megyek ki. Mario az ágyon ül szemét törölgeti. Rám mosolyog, és én is azt teszem.
Lehajolok a fehérneműmért amit fel is veszek. Mikor a szekrény előtt állok valaki átkarol hátulról.
- Tetszik ez  melltartó, de nélküle jobb vagy - súgja a fülembe
- Lehet, de reggeliznünk kell - mosolygok.
Felkapok magamra egy virág mintás ruhát és egy balerina cipőt. Míg a fürdőbe megyek sminkelni addig Mario is felöltözik. Megfogja a kezemet és együtt megyünk le.
A válogatott asztalánál már csak a mi helyünk üres. Én Neuer mellett foglalok helyett míg Mario Reus barátja mellé ül le. Götze hozz nekünk kaját, és már jól tudja kávét látni se akarok.
- Besser láttalak a tévében -  mondom
- Melyiken? - kérdezi teli szájjal
- Az Animel Planeten - nevetek fel a saját viccemen és velem együtt nevet Schweinsteiger, Lahm, és Schürle mivel a többiek nem hallották. Neuer persze játssza a sértődötted, de aztán elneveti magát.
Magához ölel és megpuszilja a fejemet.
- Beszéltél Tessával? - kérdezem
- Igen, hazament Londonba - mondja én pedig bólintok. Nem volt egy szép szakításuk Neymar-ral, de a mienk mindent vinni fog Götzével.  Mario leül mellém, és megfogja a kezemet. Előre izgul milyen lesz a hazaiak ellen játszaniuk, de bizik benne hogy győznek, tudom, hogy így érez mert mi lenne ha nem? Tudom, hogy nyerni fognak. Götze átkarol én pedig mellé bújok. Miközben ő beszélget én élvezem azt, hogy vele lehetek. A teste melegét és ahogyan a szíve dobog, néha egyre hevesebben, néha pedig egyenletes, és persze mikor felnézek rá, ahogyan kézzel lábbal beszél, mindig megmosolyogtat. És persze a mosolya. Szét cikiznek egymást, de főleg valamiért szegény Kroos kap most egy kicsit, Götze talán mérgesebb rá is, mert elment a Bayern-ből abba a csapatba amit náluk mindenki rühel. A Real Madridban kezdi meg a szezont. Kroos nem érti miért ilyen vele a barátja, ezért kérdően mindig rám nézz de nem fogom elárulni őt.
- Nenna - hallom meg Bastian hangját. Kérdően nézek rá. Az egész csapat hallgat.
- Sosem mondat miért hívnak Nennának, úgy mint az énekest.
Az egész csapat engem nézett, szép lassan ülök fel,m Mario a fülembe súgja, hogy nem muszáj, tudja, hogy nem szeretek a szüleimről beszélni neki se mondtam róluk el mindent sokáig.
- A szüleim a 99 Luftballonos közben találkoztak.  Mikor leomlott a fal. Apa adta anyának a rózsát mikor anya átjött Keletről. - mondom - 3 évre rá megszülettem én.
Mindenki hallgat és csak bólogatnak. Le kell fognom a kezeimet, a remegéstől. Mario észre veszi és fogja meg a jobb kezemet, így a bal is abba hagyja.
- Szép történet - mondja most Lahm
- Tudom - bólintok.
Még mindig meg vannak a képek arról ami történt velem arról, hogy jött nekünk az a nő, aki azóta már szabad,a  híres német igazság szolgatatás. Ahogyan apa elém ugrót és a bátyám elé, de bátyám nem úszta meg, az ő oldalára jött az autó eleje, ő  és anya azonnal meghalt, én is komolyan megsérültem de apa megmentett. Nem sokat voltam árvaházban talán 1 hetet. Berlinből Münchenbe költöztem és ott éltem az életemet. Nemsokára mindenki elindul valamerre még az este előtt, hisz' a meccs csak 6-kor kezdődik. Minden Neymar-ról szól most, arról milyen durván sérült meg. Mario a patra vissza le, kéri hozzak magammal fürdő ruhát és megteszem. A part tele van leginkább brazilokkal de van itt egykét német is legalább is a szőke haj/kék szem párosból sok van. Leülünk egy ilyen pár mellé. Átöltözök  a törölköző  alatt míg Mario-nak csak a nadrágját kell levennie. Felkap és így megyünk be a vízbe. Szinte már bedob, mikor elég mélyen vagyunk. Belé kapaszkodok nehogy belefulladjak a vízbe. Götze erősen fog, majd megcsókol. Lassan csókol és vigyázik rám minta egy porcelán baba lennék aki bármikor összetörhet. A csók végén elmosolyodik. Kivisz, a pokrócon ráfekszem a mellkasára ő pedig átkarol.
- Mit fogok csinálni ha nem leszel már velem? - kérdezi
- Élni fogsz. - mondom
- Hogyan?
- Nehéz lesz, de tovább kell lépned majd - mondom
- Nem fog menni
- Nem velem fog elkezdődni az örök élet - mondom neki, és felülök.
- De azt hittem még lesz időnk. - súgja
- Még élek, Mario!
- Meddig, Nenna? - kérdezi
- Reményeim szerint sokáig!
- Nenna...hogy tudsz ilyen lenni? Ilyen tökéletes?
- Sehogy. Csak tudom, hogy mit gondolnék ha a helyedben lennék.
- Mit tennél? - kérdezem
- Azt képzelném Nyugaton vagy én pedig Keleten és a Fal áll közénk, de élsz, és már sosem lehetünk együtt. Aztán mikor én is meghalok akkor leomlik a fal. - mondom és közben a könnyeim folynak.
- Miért vagy ilyen csodálatos? - kérdezi mosolyogva. És megölel. El sem tudd engedni ahogyan én sem őt. Élvezem, hogy van nekem mert tudom már nem sokáig van ez így. Nem lehetek mellette nem lehet gyerekük mert meghalok. Hirtelen szédülés fog el.  Götzébe kapaszkodom aki aggodalmasan nézz rám. Mintha hánynom kéne. Mario aggódó pillantása szinte lyukat fúr belém.
- Jól vagyok - mondom mikor már tényleg jobban lettem.
- Megyünk orvoshoz - jelenti ki
- Otthon ígérem elmegyek - mondom
- Otthon? Az még elég sok idő.
- Akkor holnap elmegyünk, Mario , de ma időnk se lenne - mondom, bólint hogy ez megfelel neki. Felveszem a ruhámat. Mario összeszedi a dolgokat, de én leütöm a kezéből, és futni kezdek. A lábam a vízben van miközben végig futom a fél part szakaszt, a férjem pedig követ. Megállok, majd mikor majdnem beér futok tovább. Aztán elkap, akkor felnevetek. Maga felé fordít, és megcsókol.
- Indulnunk kell - mondja
- Tudom - súgom a fülébe és megyünk. Mosolyogva nézem őt ahogyan engem kímélve felveszi a dolgokat.
Kézen fogva megyünk be a szállodába hol Calvin Harris szól. Felmegyünk a szobánkba ahol Götze zuhanyzik elsőnek, mivel neki jobban kell sietnie és már nincsen túl sok ideje. Utána megyek én. Mikor végzek, sminkelek egy kicsit, a hajamat befonom, és kimegyek. Fehérneműt veszek fel és a Götzés mezemet, és persze egy sortot, és a szandálomat. Elrakom a telefonomat és már megyünk is. Ő megy a busszal én pedig egy taxivel. A stadionhoz egyszerre érünk oda. Én megyek a pálya mellé ahol már a legtöbb focista barátnője is itt van. Üres mellettem Tessa helye. Néha kijött velem mikor Neymar-nak nem volt meccse. Müller nője mellettem boldogan szurkol. Götze felém jön még egy csókért amit meg is kap, de már megy is. A meccs  jól kezdődik azonban elég hamar lövünk egy gólt majd a következő 10 percben még 4-et. csodálatos az állás nekem és  a németeknek tetszik, azonban a braziloknak már nem annyira. Félidőnél elég jól állunk.  Mario jön ide hozzám és lekap. beszélni kezd milyen király, hogy valószinűleg döntőben vannak. Adok neki egy csókot majd Neuer-hez megyek. Legjobb barátom még nem olyan izzad mint Mario.
- Engedj be nekik egyet - mondom
- Miért? - kérdezi
- Így is fasza gyerek vagy, csak szét vannak alázva  - mondom mire ő bólint.
- A végén ha addig nem megy be - mondja, mire megpuszilom. Vissza kell ülnöm így megteszem azt. Ezután persze jönnek még a gólok német részről. Mosolyogok, és Neuer megtartotta az ígéretét is, beengedte az a gólt.  A szállodában mindenki boldog hisz' döntőben vannak! Ennél nagyobb öröm nagyon nincsen számukra. Amint a szobába érünk Mario megcsókol és ágynak dönt. És élvezzük egymást.

Annyit mondanék, hogy Boldog Karácsonyt mindenkinek! És remélem megkapjátok azt amit szeretnétek:)(Én igen, egy Artic Monkeys-os felső) És még kaptok ám majd részt;) 

2. Fejezet: Egy különleges nap

Mire felkeltem Götzének hűlt helyét találtam. Körbenéztem és megláttam egy cetlit. Az ő kéz írása volt ezu kétségtelen.

Edzünk, sajnos egész nap ha gondolod gyere el az arénába vagyunk, holnap pedig megnyitó, eljönnél velem? 

xx.Mario.xx. 

Szép lassan felkelek, felülök, és csak ülök ott egy helyben és fáj valami de nem tudom mi. Annyit tudok, hogy fáj, csak nem tudom mi, kezeim remegnek. Ez az amitől félek vagyis félünk. Letelt az 5 év. A tünet mentesék,most jönnek majd a komoly gondok.  Az mikor a fájdalmak majd belehalok, nem fogok emlékezni az írásom így is alig olvasható.   Felállok majd elmegyek a fürdőbe, beveszem a gyógyszereimet. Beállok a zuhany alá, és elkezdek fürödni. Lefürdök majd felöltözök. Ezután lemegyek enni. Reggelire tojást eszek, senkivel nem állok szoba pedig elég sokat beszélnének velem főleg férfiak. Leülök egy asztalhoz, előveszem a telefonomat, és twitterezek egy kicsit, nemsokára vagyis holnapután szülinapom lesz, így már kaptam egy- két ilyen levelet. Válaszolok rájuk és megjelenik egy másik válogatott ha minden igaz a brazil. Mikor meglátom Neymar-t biztosra veszem hogy a brazil az. A focista körbe tekint és meglát engem, biccent egyet, és elindul felém, egy fiatal lány rohan utána aki nagyon ismerős nekem. Neymar leül elém, ahogy a lány megáll mögötte, és megpuszilja, Ney arca pedig felragyog.

- Szia, Nenna, igaz? - kérdezi

- Szia, Neymar igaz? - kérdezek vissza

- Teljes életnagyságban - mosolyog - ő pedig a barátnőm Theresa Rose

A lány rám mosolyog. Eszek tovább

- És miért pont hozzám ültetek? - kérdezem

- Megakarlak kérdezni mi történt veled, hisz' legutóbb egy Bayern- Barcalona meccsen találkoztunk ahol jól elbeszélgetünk - mosolyog

- Én megyek kajáért - mondja Theresa és elmegy.

- Götze? - kérdezi

- Edzésen vannak - mondom

- Aha - mondja, Theresa visszatért egy csomó kajával, ezután Neymar indul el.

- Hogy-hogy ismered? - kérdezi kedvesen

- Mario Götze barátnője vagyok - mondom - ti hogy találkoztatok?

- Egy Barca meccsen - mondja - ti Götzével?

- Legjobb barátom volt - mondom

Én befejezem a kajálást és elköszönök Theresától. Felmegyek a szobába, és sminkelek. Egyszer csak megállok, és az ajkam, és a kezem remeg. Fáj valami de nem tudom mi. Elindulunk, taxival megyek. Bemegyek a stadionba. Mindent megnézzek, és látom Müller-t. Biztosan szünet lehet. Thomas nyakába ugrok. Köszön nekem, és elmondja, hogy most van a kapus edzés 1 óráig addig nekik szünet van. Megkeresem Götzét aki a lelátón beszélget a csapat kapitány Lahm-mal. Felmegyek hozzájuk- Megpuszilom Götze arcát. Ő is ad egy puszit. Az ölébe ülök, Lahm köszön nekem és én is így teszek. Jó dolgokat mondd, és esélyek latolgatnak, szerintük a döntőben Brazíliával fognak játszani, én is beszállok és én pedig Argentínát mondom esetleg spanyolokat. Lahm-t hívta a felesége.

- Nenna, lehet egy kérdésem? - kérdezi

- Persze

- Mi lenne ha ma összeházasodnánk? - mosolyog rám. Bevillan a beszélgetésünk, arról, hogy mit beszéltünk meg, hogy spontán fogunk összeházasodni. Mikor nekünk tetszik, mikor jól esik.  Talán most van itt az idő, most mikor nemsokára meghalhatok.

- Igen - mosolygok

- Te jó isten! Így nem kell mindent lemondanom, és Em-et visszaküldeni. - mondja, és felsóhajt.

- Hülye - puszilom meg. Neuer érkezik meg mellém, kávét iszik, nekem pedig felfordul a gyomrom, az illattól, olyan mintha nemsokára elhánynám magamat.

- És mit beszéltél Lahm-mal? - kérdezem

- Ő lesz a tanúm - mondja, bólintok. Nekem is kén egy tanú. De persze tudom ki lesz. Mellettem ülő óriás mellé fordulok. Neuer még mindig iszik. Kedvesen rá mosolygok. Götzét hívják edzeni. Megpuszil majd elmegy.

- Besser, lennél a tanúm? - kérdezem spontán.  Legjobb barátom kiköpi a kávéját. Kéri ismételjem meg, és meg is teszem.

- Persze Nenna, megtisztelsz - mosolyog rám. Megölelem. Megmondom, hogy Götzének üzenem, elmegyek és készülődőm. Még mindig rosszul vagyok és szédülők. Szállodába megyek ahol egy ismerős arcot látok. Kék haj, és persze a rock-os stílus. Nagy börönd amin matricák vannak. Egyből rohan kezdek és Em nyakába vetem magamat. Emily megfordul majd megölel. Magához húzz.

- Hiányoztál - mondja. Szinte már sír.  Nem akarok belegondolni mi lesz vele nélkülem. Magányos lesz, és nem lesz senkije. Emily a szüleitől egy dolgot kapott , a nevét. Ezután örökbe adták, és nevelőszülőtől nevelőszülőig járt, míg a végén az apja jelentkezett, és egymásra is találtak. Az édesapja és a két focista segít majd neki, és biztosan segíteni fognak egymásnak.. Em már tudja miért van itt, és elhozta a ruhát amit még 1 éve vetünk erre a napra. Felmegyünk a szobánkba és készülődünk. Lefürdők, majd felveszem a ruhámat, míg Emily zuhanyzik. A ruha fehér, és leér teljesen a lábamig, hátul pedig van egy nagyon szép része.

 Emily kisminkel, és megcsinálja a hajamat. Szép vagyok. Hajam loknikban omlik a vállamra, natúr sminket viselek. Legjobb barátnőmön fekete ruha van ,sminkje megy a kék hajához, kék haja fel van kötve míg szeme ki van húzva.  Csodaszép. Kijelenti, hogy menünk kell. Szandált ad rám, és ő is abban van. Elindulunk. Kocsi áll a szálloda előtt. Em odamegy és beül, majd én is ezt teszem. Felfedezem a sofőr nem más mint Müller. Felnevetek rajta. Ingben van, de hozzá jön egy sapka, olyasmi mint a kapitányoknak van. Neuer ül az anyós ülésen. Elindulunk. A tengerparton állunk meg. Neuer kisegít. A homokban gyertyák vannak, és a víznél ott áll Ő. Szmokingot visel és milyen jól áll neki. Hosszú nadrágban van és mezít láb. Leveszem a szándálomat.  Löwh jön ide hozzám, hisz' ő a második apukám. Senki nem öl,de nem is vagyunk sokan. Neuer  és Lahm külön áll. A németcsapat van itt, Emily és egy fotós. Johaim, megfogja a kezemet és elindulunk. Csak fogom a kezét, és szorítom, hogy ne remegjek. ÉS ekkor odaérünk. Megpuszil majd beállok Mario elé.  A pap mondja. Nem is tudom mit mondd. Mikor kérdezz válaszolok, de nem tudok másra figyelni csak rá. Arra, hogy nem sokára férj és felség leszünk. Mosolygok. És ekkor kimondják. "Férj és feleség vagytok" Mario megcsókol. Kizárok mindenkit, és csak mi vagyunk. Lassan csókol. Mikor elszakadunk, homlokon puszil mire én mosolygok, és elkezdenek folyni a könnyeim.

- Frau, Götze - mondja a férjem.

- Herr Götze - válaszolom. Kézen fog és elindulunk.  A szállodába lesz a buli ahová meghívták a többi válogatottat. Az étterem megtelt. Az első tánc a milyének. Derekamat fogja én pedig a átkarolom és fejemet mellkasára hajtom. Szeretem ezt a fiút. Csak szép lassan táncolunk. Mi ketten. Nem is tudom milyen zene szól. A következő tánc már gyorsabb egy német dal amit nálunk elég sokan sőt talán mindenki ismer. Ez nem más mind a Curry Wurst, a világ legrosszabb dala. Neymar, és Tessa is táncol. Boldogak együtt. Közlöm, hogy leülök, mert fáradok. Ahogy leülök és csak előre nézek a kezem remegni kezdd. A betegségem még ezt a napot is elrontja. Emily kávézik és nekem felfordul a gyomrom. Müller család észreveszi ezt. Thomas kérdezget, de mondom, hogy jól vagyok. Odamegyek a sütikhez és eszek belőle nem is keveset. Mario átkrol.

- Látom éhes vagy - mosolyog.

- Jól látod - válaszolom.

- Menyit ettél?

- Nem tudom csak kívánom. - mondom és megpuszil majd tovább megy. Van akit nem hívták. Ronaldo szándékosan nincsen itt. Ezután leülök és Götze is. Beszélgetünk. Boldogok vagyunk. A bulinak éjfélkor szándékosan vége hisz'  itt sportolok  vannak. A szobánkban lefürdök, a férjemmel.Ott bírunk magunkkal de a szobában már nem. Ott egyből egymásnak esünk.

Sziasztok! Nem tudom kiolvassa a másik blogomat de aki igen annak Neymar párja biztosa ismerős:) 

Szóval a lényeg, hogy összehoztam a két blogot. Remélem tetszett az  rész:) Ha pedig valaki komizik nem haragszom meg érte:) 

1. Fejezet: Évek

Sziasztok! 
Megjött az első fejezet! 
Remélem tetszeni fog! 
A fejezet eleje és majdnem az egész éveket ugrik, a jelenik. Visszamegyünk az időbe, és mindent megismerünk. 
Jó Olvasást! 
xx.Anett.xx

~ 6 évvel korábban 

-  Nenna! - hallom meg mögülem legjobb barátom hangját. Mikor megfordulok a folyosó végén látom meg őt. Ott áll és rám mosolyog. Boldogan fut felém. fekete pólóba van, sötét kék farmerben és tornacipőben. Minden lány őt nézi, hisz' a suli legmenőbb fiújáról van szó. Én persze  a szürke kisegér aki annak köszönheti Götze figyelmét, hogy a legjobb barátja, és persze a szomszédja. Ő most fog  végezni míg én még poshadok egy évet. Minden lány irigykedve nézz rám mikor megölel, és mesélni kezd. Iszom minden szavát, élvezem, hogy engem tüntet ki minden figyelmével. Én is irigy lennék magamra ha nem szánnám magamat. Nem merem neki bevallani, hogy szeretem. belezúgtam a legjobb haveromba!

- Akkor, délután eljössz? - kérdezi, én pedig bólintok. Megpuszil és elmegy a órára. Ma este lesz a próba játéka a Bayern Müchen-nél, évek óta erről álmodik és végre sikerült neki.  Otthon a nevelő anyám vár. Nevelőapám már dolgozik.  A nevelő szüleim 5 éves koromban fogadtak örökbe. 4 éves voltam mikor a szüleim és a bátyám meghalt. Autó baleset volt.

- Nenna - szólt anya

- tessék? - mosolygok rá

- Mész ma valahova? - kérdezi kedvesen

- Igen - mondom  - Marionak ma lesz a próba játéka

- Siess haza valamit mondani akarok - mondja, és megpuszil. Pénzt, telefont és lakás kulcsot viszek magammal. A stadion előtt Götze vár s együtt megyünk be. Sok ember van már itt. Leülök egy helyre amin Mario neve szerepel. A játék kezdettét veszi...

- Sikerült - mondja boldogan én pedig a nyakába vettem magamat. Ekkor azonban jön valami. A szemembe nézz majd megcsókol. Erre vártam már évek óta és jobb mint képzeltem. Csókja óvatos volt. Nem tudta, hogy akarom. Miután elváltunk megcsókoltam. Ekkor már biztos volt benne.

~ 5 évvel korábban 

- Mi van Schönsten(Nenna vezeték neve Schöner ami magyarul szebbet jelent, így pedig legszebbet, hivatalosan Am Schönsten lenne de rövidítettem. szerk.) ? - kérdezi Neuer. Götzének sikerült bekerülni a válogatottba is. Ő éppen öltözik az edző ruhájában, a német válogatót mezében lesz. Neuer ül itt mellettem akivel elég jobba lettem a Bayern-es edzések alatt és a válogatott edzései alatt is. 

- Mi lenne Besser( Neuer magyarul újabbat jelent, a besser pedig jobbat.szerk.)? - kérdezek vissza. 

- Nem tudom. Mondjuk kapcsolati gondok Götzével - mondja 

- Még mit nem - mondom. Azonban Besser-nek menni kell. Mario megcsókol még utoljára majd megy. Én pedig őt figyelem ahogyan játszik ahogyan minden olyan tökéletes. 

~ 4 évvel korábban 

- Asszonyom, kérem üljön le - mutat az orvos egy székre. Leülök oda, Götze pedig mellém ül. Kezemet szorítja ahogyan én is ezt teszem. Hónapok óta panaszaim vannak. Mikor fekszem remeg a kezem, és van, hogy alig tudok mosolyogni. A kezem most is remeg. Néhány napja csináltak egy CT-t. 

- Amit most mondani fogok, az a betegség eléggé ritka fiataloknál, főleg 20 éveseknél. Azt kell, hogy mondjam Fraulein Schöner, hogy ön Parkinson-korban szenved, a betegség gyógyithatalan - a hír sokként ér, engem és Mariot is. Azt hittem nem lesz valami durva. Valami egyszerű, és gyógyítható. Götze a kezelésről kérdez, azt mondja a pénz nem akadály. Gyógyszereket kapok amikkel 2-5 évig tünetmentes leszek, majd jön a betegség végső stádiuma. A végső stádiummal jön a fájdalom, s majd a kinzó halál, és az, hogy hülye leszek, az írásom folyamatosan összefog menni.....és a betegség átveszi rajtam az uraltam.  Ezután jön a neheze, Götze kifizet bármit, hogy jól legyek. 

Felveszem a pizsimet ami Mario egyik pólója. Kezem nem remeg, a gyógyszerek miatt.  Mikor kimegyek Götzét látom meg az ágyon ülve, arcát kezeibe temeti, miközben válarászkodik. érkezésemre felnéz és kezét nyújtja. Ölébe ülök, fejét mellemre hajtja és sír, én is sírók vele együtt. Derekamat karolja át, én pedig  haját simogatom. Így ülünk a jövőnket gyászolva...

~ 2 évvel korábban 

- Hová megyünk? - kérdezem mosolyogva 

- Titok - mondja miközben mosolyog. 20 perc múlva egy éterem előtt áll meg. Bevezet. Egy eldugott asztalhoz ülünk le csak ő meg én. Jót beszélgetünk nem gondolunk a betegségemre arra, hogy nem sokára lehet, hogy meghalok. Sokat nevetünk, nevetünk Neuer-en aki valami iszonyú vicces fejet vágott, Lahm-on aki kiparodizálta  őt , és Müller-en aki valami nagyon béna szó viccet lök napok óta, ki hinné a komoly arcú Thomas Müller-ről, hogy ilyen kis vicces gyerek.

- Mikor menjünk a szüleidhez? - kérdezi

- Nem tudom. Mikor jó neked? - kérdezek vissza

- Este meccsem lesz, de holnap után jó - mosolyog.

- Oké - mondom, és eszem tovább. Azonban néhány perccel később lekapcsolják a villanyokat és csak egy parányi fény van, egy másik helységben mellettünk. Gyertyák. Mario megfogja a kezemet és felállít elveszít addig a pontig. Egy hatalmas teremben vagyunk ahol gyertyák vezetnek egy asztalhoz. Odamegyek az asztalhoz egyedül.  Szinte el sem hiszem ami oda van rakva. "Hozzám jössz?"  Oldalra fordulva ő van őt. Ott térdel, és egy gyűrű van a kezében. Szemeimben könnyek gyűlnek. Válaszra vár én pedig csak bólogatok meg se tudok szólalni. Felhúzza kezemre e gyűrűt majd megölel, megcsókol.

Este nagyon jól játszik, mindenki csodálkozik rajta. Boldogságtól kicsattan ahogyan én is. Götzés mezben a lelátón ülve. És persze mikor gólnak örül. Nekem ajánlja a gólt. A meccs végén még egy kicsit a pályán maradnak. Lemegyek hozzá és átmászok  a "kerítésen". Neuer-hez megyek mivel Götze nagyon beszél az edzővel.

- Schönsten! - karol át Neuer.

- Besser! - karolom át én is.

- Mizu?

Erre megmutatom a kezemet. Leesik az álla.

- Frau Götze - mosolyodik el. Én is elmosolyodom. Lehet, hogy nem lesz időm Mario feleségének lenni, lehet, hogy a gyógyszerek nem adnak annyi időt mint a legtöbb embernek,. Lehet,hogy én hamarabb ott leszek. Neuer észreveszi szomorúságomat és megölel.

- Nyugi, Nenna - először szólít a nevemen - Mario nem engedi, hogy meghalj

Csak erről nem ő dönt - gondolom

~ 1 évvel korábban 

- Miért vagy itt? - kérdezi egy lány. Kék haja van, rockeresen van felöltözve. Mosolyog. 

- Parkinson - mondom és bólint. Ma kell új receptért jönnöm. - Te? 

- Leukémiás voltam még 1 évvel ezelőtt. Kontrollra jöttem - mondja én pedig bólintok. 

- Emily vagyok - mondja 

- Nenna - mondom és megrázom a kezét amit nyújt. Ezután behívják. Én még itt maradok, de engem is behív a saját orvosom. Megkapom a receptemet, és már mennék ki azonban a kék hajú lány ott van. Mikor meglát feláll. 

- Gyere, igyunk valamit - mondja én pedig bólintok. 

Ezután összebarátkozunk. Nyíltam mesél arról ami vele történt, és nem is foglalkozunk velem. Azzal, hogy kinek vagyok a nője, elmondása szerint nem is nagyon szereti a focit. Én is mesélek neki. Elmondom, mióta vagyok beteg, mióta tart ez a pokol. Úgy érzem találtam egy legjobb barátot. 

~ Fél évvel korábban 

- Nyertem! - hívót fel legjobb barátom. Emily megnyerte a tehetség kutatót. Em-nek lesz egy lemeze, és persze pénze. Síkitani kezdek, mire Götze kérdően nézz rám. Emily-nek sikerült az álma, énekes lehet. Továbbra is sikítünk, hangján érzem, hogy sír. Megbeszéljük, hogy holnap feljön hozzánk. Letesszük a telefont. 

- Nyert - mondom, és bólint. 

- Szóval, Kéki nyert, király - mondja, és magához húzz. Mario és Em nem nagyon szeretik egymást. Igazából nem is tudom, hogy miért nem, egyszerűen csak nem rajonganak egymásért. Götze megcsókol és már teljesen izgalomba van a VB miatt ami fél év múlva van itt. Sokat készült rá. Megcsókol majd lefektet az ágyra. És ezután pedig csak élvezzük egymást. 

~ Jelen

- Brazília 

- Itt lesz a meccsetek, Rio-ban? - kérdezem Mario-t, a reptéren 

- Pontosan - mondja. És átkarol. Mind ketten félünk. Félünk hisz már 5 éve pedig vagyok. Lassan felhagynak majd a gyógyszerekkel, lassan meghalok. Müller lép mellém. Mosolyog. 

- Mizu.Nenna? - kérdezi boldogan 

- Mi lenne, Thomas? - kérdezek vissza. Megpuszil majd tovább megy. Nehezen jutunk ki a reptérről. Ezután a szállodába megyünk ahol egy szobába vagyunk Götzével. 

A szobánk csodásan nézz ki. A kilátás kitűnő. Látni a stadiont, és Jézus szobrot ami reméljük egy hónap múlva német színekben fog fürödni. Götze átkarol hátulról. Megfogom a kezét. Puszit adok a szájára. 

- Álmodni sem mertem erről. Itt vagyok a VB-n és a hazámért állok helyt. - mondja 

Karjaimat a nyakába akasztom.

- Ez nem a katonaság, ez csak foci - mondom      

- És nekem a világon a 2.legfontosabb dolog. - mondja, megcsókolom. Derekamat fogja. Késő este van már, így elmegyek fürödni. Leveszem a  ruháimat. Hihetetlenül sovány vagyok, már nem karcsú hanem sovány. Látszik rajtam ahogyan kinézek. Beteg vagyok, és már nincsen sok hátra. Érzem, hogy nemsokára megfogok halni. Beszállok a zuhany alá, azonban meg kell kapaszkodnom. Csak állok a zuhany alatt, és remeg a kezem. Megfogom a kezemet de nem áll le a  remegés. Kimegyek és felöltözöm, beveszek egy gyógyszert. A kezem még mindig remeg. Kimegyek és befekszem az ágyba, Götze mellé. A vőlegényem átkarol,vállába fúrom a fejemet, és aludni próbálok.