7.fejezet Utazás

- Herr Götze, ha mondana egy pár szót a gyermekéről! - kérik az újság írók, a férjemet
- Nem mondhatok többet mint eddig, hogy egy csodás kislányom lesz - mosolyog, és utána terel.
1 hónap telt el a békülésünk óta, és valahogy most nagyobb a béke mint eddig bármikor, nálam is meg vannak a terhes kirohanások, de Mario megtanulta kezelni, és persze kapott tanácsot is, a társaitól akiknek már van gyereke.  Én itt ülők, lent az újság írók között, kezem a hasamon ami már elég szépen nézz ki. Virág mintás ruhámban amit Emilytől kaptam szépen látszik az állapotom.  Mau rám nézz és elmosolyodik. Nem értem miért mosolyog egészen a következő mondatig.
- Tudják, Herr Götze kislánya biztosan aranyos lesz, de most inkább beszéljünk a fociról vagyis rólam és a lehetséges aranylabdámról - mosolyog önelégülten én pedig a fejemet fogom röhögés közben. Manu elég sokat tesz azért, hogy Marionak ne keljen kimondania. Megfogok halni, ez a tény lebeg a fejünk felet, de rajtam kívül senki nem fogadta még el, pedig talán nekem kéne a legjobban tiltakozni ellene. Vége az interjúnak. Manuelel ma elutazunk. Mario feltétlenül velem akart jönni, de mivel ma lenne a szokásos, estéje Reusal így nem engedtem eljönni. De én Manuval ott akarok lenni Zürichben vagyis holnap. A legjobb barátom arany labdát kaphat, és nem hagyhatom ki. de persze Emily is eljön, de nem azért nem Neuerel akarna lenne, hanem mert közte és a most a Real Madridban játszó Toni Kroos között kezd lenni valami. Sosem értettem a pasi választásait és a mostanit sem értem. És Emily Tonit kíséri el. Mindenki elindul kifelé a rendezvény végén. Mario elém jön, és megfogja a kezemet.
- Gyere - mosolyog.
Felállok, és megcsókolom.
Megfogja a kezemet,és együtt megyünk ki innen.  Az épület előtt újság írók vannak, de nem érdekel minket, Mario utat tör nekem, én pedig szorosan követem őt. A kocsiban nem szólunk egymáshoz csak zenét hallgatunk. Otthon már a szobámban készen áll a bőröndöm. Leülök még a kanapéra, van egy kis időm indulás előtt. Mario leül mellém és rám mosolyog. Az ölébe húz és megcsókol, szép lassan mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Eszembe jut mikor először csókol meg.  A lányomnak már azt is leírtam, és reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki. És majd segíteni fogja. - Mennünk kéne - súgja  a fülembe
- Tudom - mosolyodom szomorúan
- Hé, még veled mehetek - mosolyog
- Nem, nem kell, legyél Reusal hamár itt lesz a városban.
- Meny a kocsihoz, mindjárt megyek  - mosolyog, bólintok. Felállok, és még megnézem magamat a tükörben. Rövid haj, vörös rúzs, kicsit ki van húzva a szemem, és remegő kezek, a Parkinson, tünetei.  Felkapom a táskámat, és kimegyek. Beülök az autóba, és várok. A férjem szép lassan megjelenik, és berakja a bőröndömet a csomagtartóba. Helyet foglal a volánnál és indulunk. Jön egy smsem Neuertől, hogy siessünk mert ha nem a legjobb barátnőm hallott lesz mire odaérünk. Elmosolyodom.
- Mi az? - kérdi Mario
- Em, kikészíti Bessert. - mosolyogok
- Besser...-gondolkozik - ....ja Neuer
- Igen, nem értem miért nem találtak még egymásra - mondom
- Manu, meg a hülye barátnőd? - röhög fel
- Na, nem bántjuk - sértődők meg
- Mindketten tudjuk, hogy igaz - röhög
- Lehet - nevetek én is
Megérkezünk a reptérhez. München reptere olyan mint egy átlagos reptér, de persze német minőségben. Mario megfogja a kezemet, másik kezében pedig húzza a bőröndömet. A reptéren egyből meglátjuk a veszekedő, Neuert, és Emilyt.  Mint a házasok, egyből ez jut eszembe. Ha veszekszünk mi is ilyenek vagyunk Götzével. Vicces látványt nyújtanak. Em, a maga 160 centijével, és Manuel ahogyan fölé tornyosul, a maga 192 centijével. Emily kék hajával fekete ruhájában és bakancsában Manuel szöges ellentéte, Manu ingben, és fekete nadrágban, elegáns cipőben vár minket. Mario is mosolyog. Közelebb megyünk.
- Miért baj az ha vele járok? - kiabál Em
- Mert egy árulóval jársz! A Realba ment érted? Abba a csapatba amit mindig kiröhögtünk, az ott lévő bájgunárok miatt - jelenti ki Neuer
- Nem vagy te nekem senkim  hogy megmond kivel kavarjak .- kiabál Em
- Sziasztok - köszönök
Felém fordulnak majd üdvözölnek.
Neuer elmegy a jegyekért, Emily leül, és valakivel smsezik, én pedig megölelem a férjemet.
- Két nap, kicsim nem a világ vége - mosolyog
- Tudom
- Hívj ha bármi van. - kéri
- Meglesz. - mosolygok rá
Ezután megcsókol. Óvatosan, mégis kicsit mohón. Szeretem. És ez az érzés egyre erősebb.  Mikor vége lesz a csóknak lehajol, és pont valamit a hasamban lévő kicsinek.
Mikor végzünk a köszönéssel Neuer is visszaér. Megpuszil a férjem még utoljára,és elindul haza. Mi is elindulunk a gép felé. Végig megyünk a géphez vezető folyóson megmutatjuk a jegyünket.
Azonban a gépen vesszük észre, hogy a jegyek nem egy helyre szólnak. Én ülök Manuel mellé, Emily elvonul mögénk. Bedugja a fülét, és alszik. Manu is alszik, hiába 2 óra és ott vagyunk talán annyi sincsen. Én csinálok róluk egy képet ahogyan alszanak. És persze magamról is. Én végig fent maradok, mert Heidi nem hagy aludni. Ahogy leszállunk elfog valami, valami rossz érzés, hogy nem lesz jó. Valami nem lesz jó. És félek ettől az érzéstől.

Sziasztok! 
Kint van az új rész! 
Tudom nem lett túl esemény dús, de, a következő ígérem az lesz! 
Annyit mondok előre, hogy Nenna előérzete valós, és történni fog valami, de azt nem mondom meg, hogy kivel/kikkel. Jöhetnek rá a tippek. 
Kommenteljetek!