Epilógus

- Heidi reggeli! - szól apa, mire felállok. Lemegyek a lépcsőn. Apa ott áll a tűzhely mögött, és rántottát készít. Leülök  a bárszékre, és az ahhoz tartozó asztalhoz. Üzenetem érkezik. Luke írt miszerint nemsokára itt vannak, most szálltak le, és megírta melyik Hotelben vannak. Abba leteszi elém a reggelit, és ő is leül velem szembe. Lina jön ki a fürdőből, apa feleséged. Lina vörös hajú nő, aki jelenleg divatosabban fel sem lehetne öltözve. Megpuszilja apát. Lina külsőleg anya teljes ellentéte, legalább is képek alapján.   10 év kellet apának egy újabb komoly kapcsolathoz. De gyereket nem akar Linától, Lina pedig csúszik a kórból, de volt mikor jól jött, hogy van Lina. Mikor először megjött, vagy mikor először randizni hívtak. Ilyenkor ó volt, hogy van, de anyát nem tudta pótolni. Mindig bennem volt, hogy ő nem anya. Nem tudod anya lenne.   18 éve történt, pont ezen a napon. Apa rám mosolyog. Ma vagyok 18 éves, de anya ma halt meg.
- Mikor kezdődik a meccs? - kérdezem
- Nem kell eljönnöd - mondja
- De apa elmegyek ezen a napon mindig együtt voltunk.
- Luke is itt lesz. - mondja
- Apa, Luke egy egész hetet itt lesz. -mondom - és különben is egy egész délutánunk lesz együtt. És különben is apám utoljára játszik ma. És Bajnokok Ligája döntőben. - mosolygok rá - apa, az esti programunkra elvinném Luke-ot is.
- Jöjjön. - mosolyog, és megpuszil.
Felmegyek a szobámba, és sminkelek, majd késznek nyilvánítom magamat. Fehér felsőm csodásan áll rajtam, míg fekete nadrágom, és zárt cipőm tökéletesen passzol hozzám. A táskámba a legfontosabbakat beleszórom, és elindulok. A Hiltonban pedig már ott áll a recepciónál. Fekete felsőt visel, kék nadrággal, és sport cipővel. Haja tényleg rövidebb lett, de a szeme. 1 hónapja láttam utoljára. Berlinben találkoztunk. Nehéz vele táv kapcsolatban élni. Felé futok, és ő csókol meg először. Mohon csókol, kezeim a hajában járnak, az ő kezeivel pedig közelebb húz magához.
- Lukas da silva Santos - mondom a nevét köszönés képen
- Heidi Götze. - utánoz
- Hiányoztál - mondom
- Te is.
És elindulunk megnézzük az egész várost. Megmutatok neki mindent ami fontos nekem. És persze megismeri legjobb barátomat, Larát. És Lara pasiját, Stefan Neuert, aki maga is kapus, és ma áll be  először. Az apja már fél éve nem játszik, és Emilyvel boldogan élnek, Stef 18, akárcsak én, és mint apa elmondta mikor Stefant megcsinálták Manu és Em még utálták egymást. De anya halála összehozta őket. Együtt indulunk el az arénába, a város nézés után. Luke végig a kezemet fogja. Mikor bemegyünk apát keresem, de nem találom. Körbe nézek, de nem találom. De látom helyette Thomas Müllert. Müllernek is ez az utolsó meccse.  Megkérdezem apa hol van.
- Neymarral meg néhány Barcelonással dumál - mondja. Sok sikert kívánunk neki.
Tényleg ott van ahol mondta.
- Nem hittem volna, hogy sógorok leszünk. - hallom meg Neymar hangját. Mindenkit üdvözlünk, és apát megölelem. Adok neki egy puszit és megbeszéljük, hogy a temető előtt találkozunk.
Kézen fogva megyünk ki és ülünk le. Em mellettem foglal helyet, ahogy Neuer is. VIP helyünk van, mint minden meccsen. A meccs kezdődik. Stefan jól véd, és a Barca nem is talál be, de a Bayern igen. Egy új srác Zimmerman talált be. 1-0 a javunkra. A második féldőben a Barcelona betalál, de a meccs végén hosszabításban, apu belövő. Müllertől kapja a góltpaszt. Felkiáltok. Ugrálni kezdek örömömben. Megölelem, Neuert, és Emilyt is. Utolsóként megyünk le a VIP helyről. Mi négyen.
- Hová megyünk? - kérdezi Luke
- Anyához - válaszolok. Apa, és Stefan vár már minket. Lara is ma velünk jön. Két autóval megyünk, És a temető előtt meg állunk. LEfizetjük az őrt, hogy zárás után bemehessünk. Még világos van így nem túl ijesztő. Anya sírja, fekete márvány, a neve szép betűkkel szerepel rajta. Nagyszüleim már itt vannak, de menni készülnek. Még megölelnek, és bemutatom Luke-ot, de már mennek is. Leülök a sírra, Stefan pedig mellém  csak ő földre. Emily leteszi a virágot, és beszél. Mindig elmeséljük az éves történéséket, elmondja, hogy apa ma nyert, és hogy Stefan jól védet. Aztán Neuer jön, ő is beszél, de ő csak vicceket mesél. Aztán én jövők, bemutatom Luke-ot aki a kezemet fogja. Tudom, hogy tudja, hogy most egy elég intim dolgot lát. Felállok, és elmegyünk, de apa mindig tovább marad. Azt hiszem apa még most is szerelmes, nem ez biztos. Anya mindig közöttük Linával. Lina ezért nincsen itt, mert anya olyan ma is mint egy szerető. Mindig ott van, soha nem tűnik el. Ő a harmadik fél. Luke-al ketten megyünk csak. A Hilton előtt megállunk.
- Furcsa, hogy nem ismertem - mondom
- Elhiszem - ölel át. Sírni kezdek. Siratom  a soha nem volt anyámat.
- Egyébként, Boldog Születésnapot, tudom nem ma ünnepled, de ezt odaadom, még van valami holnapra is. - mosolyog, és elővesz, és nyakláncot. Egy L, és H van benne összefonódva. Megcsókolom.
- Nagyon tetszik - mosolygok. Megkérem, hogy tegye fel, és megteszi. 18 lettem nagykorú, de nincsen nagy bulim, sem ilyesmi. Minek mikor nekem ez a nap a halállal egyenlő? A saját születésnapom? Ezért tartjuk holnap, és nem ma. Mert egy mindenkinek a gyász napja. Megcsókol még utoljára és felmegy. Hazamegyek. Otthon köszönök.
- Heidi, gyere kérlek a dolgozóba. - szól apa
Odamegyek, és látom egy könyv van a kezében. Odaállok elé, ő pedig felnézz rám.
- Boldog Születésnapot. - mondja
- De nem ma tartjuk. - mondom
- Nem is tőlem kapod ezt. - adja oda könyvet. Megköszönöm, majd elköszönök, és felmegyek. Elég vastag. Leülök az ágyamra. Levelek egy meg nem született gyerekemhez....
Anya neve szerepel mint író. Olvasni kezdek, és elkezdenek folyni a könnyeim. Nekem írta. Nekem szól minden. Nekem írt. Gondolt rám. Letörlöm a könnyeimet, és leteszem a könyvet. átöltözök pizsamába, és lefekszem aludni, de nem tudok várni, felkapcsolom  a villanyt, és elolvasom. Anya tanácsait, és  történeteit. Meg sem állok a könyv végéig. 18 éve nem kaptam belőle sokat, de hirtelen mintha itt lett volna.

The End 

Sziasztok! 

Itt lenne a vége. 

Gondoltam mondok egy két dolgot mielőtt itt vége lenne. Az epilógusban említett fiú a másik focis blogom párjának fia, ha valaki nem olvasta és kedve van hozzá itt a LINK . Aztán a sztori, honnan jött? Nem tudom, de egy betegségről akartam írni. Rák az nagyon elcsépelt, de a Parkinson. Arról kevesen írnak, így gondoltam legyen az. Nenna halála, nem tudtam, hogy olyan lesz mint volt, azt gondoltam fog még mondani valamit, de így drámaibb lett. A könyv ötlete pedig egy tudóstól jött aki ALSben szenvedett(nem Stephen Hawkingra gondolok), és ő írt egy ilyen regény a fiának amit Levelek egy meg nem született gyermekhez címen ellehet olvasni magyar nyelven is. A tudós hölgynek 1970-ben jelent meg a könyv. Mario Götze személyét így képzelem el, és persze Neuert is. Tudtam, hogy gyerekük lesz, de sztori többi eleme időközben jött. Lina ötlete nem olyan régen jött, persze romantikus lett volna. ha végig nem lesz senkije, de azt hiszem az nem lett volna valóság hű:) 

Köszönöm aki olvasta  a blogomat, hogy elolvasta:) 

Még fogtok ám hallani rólam! 
UI: Kinek mi volt a kedvenc része? Írjátok le kommentben, és továbbra is lehet küldeni a teóriákat mi történt Götzével, és hogy találkozott Linával.

9.fejezet Mi lesz?

Reggel, nehezen keltem fel. A hasam hatalmas, de nem is csodálkozom rajta, a kilencedik hónapban járok. Vagyis már annak is  a végén.  1 hét múlva megszületik Heidi,én pedig meghalok. Vége lesz. Konyhába megyek először. Ránézek az órára ami azt jelzi már 10 óra van. Kiveszem a narancslevet és kiöntöm magamnak, és megiszom. Hallom, hogy csengetnek. Az ajtóhoz megyek és kinyitom. Emily áll az ajtóban. Fekete ruhát visel, barna harisnyával, és bakanccsal. Haja pedig össze van kötve, sminkje szolid. Megölel. Em és Neuer nem találkoztak egymással hónapok óta, azóta a bizonyos eset óta. Em azóta már dobta Kroost. Emily senkivel nem randizik, és van egy sejtésem, hogy miért. Bejön és leül a kanapéra.
- Kérsz enni valamit? - kérdezem
- Igen, egy szendvics jól esni - mosolyog
Megcsinálom neki a szendvicset és leülök mellé.
- Pihened kéne, Nenna. - mondja
- Pihentem eleget, mást sem csináltam mint pihentem - jelentem ki
Enni kezd. Mario jelenik meg a háló ajtajában. Rám mosolyog, de mikor meglátja Emilyt, le is hervad a mosoly az arcáról.  Köszönnek egymásnak. Mario megpuszilja az arcomat. Elmegy a fürdőbe, és hallom, hogy megnyitja  a zuhanyt.
- Hogy viseli? - kérdezi meg, hangja nehéz, nehezen ejti ki a szavakat.
- El sem enged. Mindig együtt vagyunk. - mondom
Emilynek megszólal a telefonja. Bejelenti, hogy el kell mennie, a koncerttel valami gond van, és oda kell mennie. Bólintok. Megölel. Elmegy. Mario pedig megjelenik, egy szál törölközőben a csípőjénél. Elvarázsol. Felsőteste csodásan ki van dolgozva, és azt a focinak köszönheti. Bemegy a szobánkba és felöltözik. Mikor kijön, fekete felsőt visel, fekete nadrággal.
- El jössz velem? - kérdezi
- Hová?
- Neuer hívott valamit akar.
- Megyek. - jelentem ki
Felállok, és bemegyek a szobába. Egy blúzt veszek fel, és egy fekete nadrágot. A hajamat kifésülöm, és megyek a cipőmet venni, ami a tavaszi idő következtében a kedvenc balerinám lesz. Magamra kapok még egy kardigánt, és megyünk is.  Autóba ülünk, onnan megyünk ki München kertvárosába. Neuer háza hatalmas, hiába egyedül lakik csak. Marioval kézen fogva megyünk be. És mikor Manu ajtót nyit. Hatalmas fájdalmat érzek. A hasam mintha menne össze. Megszorítom a férjem kezét. Mario aggódik. Még pihenem kéne. Az orvos ezt mondta és bekének tartani.
- Jól vagyok - mondom
Neuer beenged minket. A kanapén foglalunk helyet. A fájdalom elmúlt, de jön másik. És mintha ez 15 percenként menne. Kiszaladok a vécére. És meglátom azt amit  nem kéne. Vér. És érzem, hogy valami folyik. Azonnal öltözőm. Heidi ma megszületik. Hatalmas öröm fog el. De tudom Mariot nem azt fogja.
- Götze! - kiabálok - menjünk a kórházba
A férjem egyből előttem terem, és felkap az ölébe. Manu már veszi is a cipőjét. Nincsen normális ruhában, csak egy melegítő van rajtra, meg egy Bayern Münchenes felső amilyen Götzének is van. Sport cipőt kap magára, és viszi a kocsi kulcsait. Mario mellém ül hátra, míg Neuer vezet. Hamar érünk a kórházba, ahol már a fájások túl gyakoriak. Jön egy nővér aki bekísér egy szobába. Kérik öltözék át, és jön mindjárt az orvos.

Mario Götze 

Bemegy az orvos én pedig helyet foglalok, egy széken. Neuer leül mellém. Felkéne hívnom Nenna szüleit, és utána Emilyt, aztán persze a srácokat, de nincsen erőm. A gyász amit érzek. Még nem állok arra készen, hogy elveszítsem. Hiába lesz ott nekem Heidi. Heidi. Tudom, hogy egy csodás kislány lesz, és mindent megfogok érte tenni, mert csak ő maradt nekem belőle. Csak ő lesz nekem Nennából. 

- Megyek felhívóm Nenna szüleit. - mondom, ő pedig bólint. Felállok és telefonálok, Frau Schöner veszi fel a telefont. Köszönök. Elmondom nekik mi a helyzet, ők pedig közlik már jönnek is. 

Vissza ülök a helyemre. Neuer is éppen leteszi a telefont. 

- Felhívtam Emilyt. - jelenti ki. Tudom milyen nehéz volt ez neki. Manuel szerelmes abba lányba, de azt hiszi ez csak plátói, hogy Em nem szereti de ez nem igaz. Én is ezt hitem, hogy Nenna nem szeret, hogy ez mind csak barátság. De aztán mikor megcsókoltam, és nem lökött el. Tudtam. Szeret engem. Aztán mikor igent mondod, és mikor annyit szenvedtünk. És most vége van.  Vége van az egésznek,. Frau Götze nemsokára halott lesz. De helyette lesz egy kislányom. Az egyik szemem sír a másik nevet. Felhívóm még a szüleimet. Apa vette fel a telefont. Elmondom neki mi a helyzet, és mondja már jönnek is. Aztán a srácokat hívjuk együtt Neuerel.  Mikor mindenki meg van, a térdemre könyöklök, és nézek lefelé. Fogalmam sincsen mi lesz. Aztán meglátom Nenna nevelő szüleit.  Milyen lehet? Nem lehetett gyerekük, és most akit kaptak, és szerettek meghal. Aztán meglátom Emilyt. Leül elénk, de nem bírja sokáig, a könnyei neki is folynak. Manura nézz, és feláll, és leül a legjobb barátom ölébe. Aztán megszólal egy hang. Heidi felsírt, de vele egy időben, egy éles sípolás is. És ekkor minden kiesik. A hang amit a filmekből jól ismerek, és a nagyszüleim halálos agyánál is ez szólt. Felállok és a falhoz állok. Beleverek egyet. Aztán leülök, és sírók. A könnyeimtől nem látok tisztán. Mindennek vége. Vége annak a 7 évnek amit együtt voltunk. Vége a szenvedésnek. Vége neki. Hallgatnom kellet volna Nenna szülei mikor azon az éjszakán felhívtak mikor megtudtuk mi baja van a feleségemnek, azt mondták hagyjam el, de nem tettem. A francba nem is bánom. Körbe nézek. Mindenki sír. Frau Schöner, a férje ingét fogja, és nekem nincsen ki segítsen. Egy orvos jön ki. 

- Ki az apa? - kérdi 

Felállok, letörlöm a könnyeimet. Elmondja mi  a helyzet. Nennát gépek tartják életben, de nem fog soha felkelni, de viszont egy egészséges kislányom van. Bemegyek a kórterembe. Ott vannak. A kislányom egy kiságyba, míg Nenna. Nenna még most is hihetetlenül szép. Elmondhatatlanul. Rövid haja a párnán terül szét, szemei le vannak csukva. Először alányomhoz megyek. Megkérdezik, hogy hívják 

- Heidi.....Heidi Götze - adok választ, mire bólintanak, és  alányom karjára egy karkötőt adnak ezzel a névvel. 

Aztán a kezemben a kicsivel leülök  Nenna mellé. És most búcsúzni kéne, de egy hang sem jön ki a torkomon. Felállok, és kimegyek, a kicsivel a kezemben. Odaviszem Nenna szüleinek. 

- Ő itt Heidi - jelentem be. A nagymamája a kezébe veszi, és nagypapa is, én pedig visszamegyek, de utánam jön Neuer, és Emily. Leülünk egy székre. 

- Nem tudom őt elengedni. - jelentem ki - Nem állok rá készen. 

- Az orvos azt mondta már nem fog felkelni - mondja Em 

- Tudom 

- Emlékeztek mikor először voltunk együtt négyen Paintboolozni? Nenna elbújt, egy hordóba, és így nyert, mindig akkor lőtt mikor a hordó előtt voltál - mosolyog Neuer, de közben folynak a könnyei 

- Vagy emlékeztek mikor ott volt egy edzésen, és minden gólt belőtt Manunak - mondja most Emily 

- És mikor elvettem? Az a mosoly. Sosem felejtem el, mikor felém jött. - mondom most én 

- Így kell rá emlékeznünk boldogan. Mikor boldog volt. - mondja Manu 

Kimegyünk, és aláíróm a papírokat, míg Nenna szülei bent vannak, hogy lekapcsolhatják őt  a gépekről. Nem tudom mikor fogják megtenni, de én most bemegyek, még utoljára. Leülök mellé, és megfogom a kezét. Nenna szülei kimennek így én egyedül maradok. 

- Tudod, emlékszem már, hogy kezdődött, életem legboldogabb napja volt, de nem azért mert bekerültem a Bayernbe, nem nem azért, hanem mert megtudtam, hogy szeretsz.  Aztán tudod melyik volt életem legrosszabb napja? Ez. Rosszabb mint bármelyik.  Szeretlek, Nenna jobban mint az életemet, ha most helyet cserélhetnénk, Nenna, hidd el megtenném, emlékszel mit mondtam neked egyszer mikor megkérdeztet mit fogok tenni ha nem leszek, azt mondtam utánad halok, sajnálom, de nem tehetem, mert itt van Heidi. Nem tudom mi lesz velünk, de megpróbálom magam összerakni érte. Szerelmes vagyok beléd.  Boldoggá tettél Nenna, és köszönöm. - felállok, és megpuszilom, aztán a szájára adok csókot.  Kimegyek, és leülök. Arcomat a kezembe temetem és sírni kezdek, egy nővér megy be, és néhány perc múlva meghallom azt az éles sípoló hangot,,,,

3 nappal később

- Na, Heidi itthon vagyunk - fogom meg a kislányomat.  Levetkőztetem, és leteszem  a kanapéra, míg tápszert csinálok neki. Eddig, Nenna szüleinél voltunk ahol ott voltak az én szüleim is. Aztán Manunál voltunk, és este itthon vagyunk.  Leteszem a kész tápszert a konyhába, és elviszem Heidit fürdeni. Miután megfürdettem, pelust adok rá, aztán egy Mickey egeres rugdalózott. Előveszem a tápszert, és etetni kezdem. Szépen megeszi majd beteszem az ágyába. Elringatom. A szoba falán ott van egy kép rólam és Nennáról amíg terhes volt. Feltörnek az emlékek. Nem voltam még kész arra, hogy elengedjem. És most itt vagyok, egy kislánnyal. A sajtó persze már tudja mi történt.  Felállok, és megsimogatom a lányom fejét. 

- Tudod, nehéz lesz, de menni fog, Heidi. Tudom, hogy menni fog anya nélkül. - mondom, és megpuszilom. 

Ezután a szobámba megyek. Nenna cuccai még elől vannak. A laptopja is. És egy könyv. Nem is tudom ezt olvasta. Kinyitom. Levelek egy meg nem született gyerekemhez..... 

El kezdem olvasni. Rólunk ír, ezt Nenna írta.  Elmeséli milyen jó volt. Elmondja, hogyan találkoztunk.  És az utolsó oldal. Egy nappal a szülés előtt írta. 

Tudod, Heidi, nem hiszem, hogy mind egészségesek maradunk, de mindenkinek jár egy igaz szerelem. És nekem volt benne részem, Édesapád boldoggá tett, nem hagyott el soha, nem hagyott pedig hidd el biztos elege volt belőlem mikor ahelyett, hogy bulizott volna a barátaival a VB után, ő hazajött velem. Örökké hálás leszek neki. ÉS hidd el, Heidi szeret  téged. Remélem, neked is lesz egy igaz szerelmed. 

Elmosolyodom, és közben letörlöm a könnyeimet. Egy kis boríték van a könyvhöz. Fényképek. Róla, a mezemben, aztán rólam mikor belövöm a gólt. És még több kép rólunk vagy róla. Nenna, elment, de ezeket itt hagyta nekünk. Nenna, még a halála előtt is ránk gondolt. Szerelmes vagyok belé, és ez soha nem fog változni. 

Sziasztok! 

Ez lenne az utolsó rész. Sajnálom, de nem volt már ihletem, de szerintem, egy igazán szomorú résznek sikerült. Remélem tetszett nektek. Még holnap jön egy epilógus, és vége lesz:(

DE, ha lenne valakinek elképzelése, mit fog csinálni Mario Nenna nélkül, és írnátok egy kis novellát, vagy csak egy ötlet lenne, hogy hogyan folytatnátok innen a blogot, írjátok meg nekem. E-mail címem: banett132001@gmail.com, vagy akinek megvagyok facebookon írhatok oda is:) 

8.fejezet Baj

- Nenna - hallom meg Manu hangját a másik oldalról. Felállok az ágyból majd kinyitom az ajtót.
Kérdően nézek fel a legjobb haveromra akin nincsen felső, a haja zilált, a szomszéd szobában foglal helyet így nem csodálom, hogy nem öltözött fel.  Félre állok az ajtóból, hogy betudjon jönni a szobámba. Leül az egyik fotelbe a szobában, míg én az ágyon foglalok helyet.  Kezemet a hasamra teszem, ma jól érzem magamat. Úgy érzem nincsen semmi bajom. Mintha megint egészséges lennék. Manuel egy italt tölt magának az asztalon lévő italok egyikéből amik nem tudom minek vannak itt, de Neuer szobájában is vannak. Újra kopognak az ajtón így megint felállok és kinyitom az azt. Most Emily áll az ajtóban. Rajta egy férfi ing van, egy nadrág ami alig látszik ki az ing alól, a haja zilált, de valahogy még is rendezett, smink is alig van rajta. Félre állok őt is beengedve.
Körbe nézz és meglátja Neuert.
- Te...- mutat rá, és már megy is oda és kezdi el ütni a legjobb haveromat.
- Jól áll az ingem - röhög Neuer, nekem pedig leesik ezek mint csináltak, de jó ég!
- Fogd be, de kretén - kiabál Em
- 1 órával ezeket máshogy hívtál - röhög Neuer, és megérzem távoznom kéne. Előveszem a nadrágomat, és egy sima felsőt, és a balerinámat. Na meg a táskámat. Beszaladok a fürdőbe, és felöltözöm. Kimegyek, és bedobom a pólómat az ágyba. Azok ketten még mindig veszekszenek. Kinyitom az ajtót, és már mennék ki ,de szinte egyszerre szólalnak meg.
- Nenna, ne merj sehová menni. - kiabálnak.
- Mit akartok? - kérdezem - Lefeküdtetek, és gáz, de ez van. Jó volt, nem? Ha szar volt az még gázabb. Em, te meg Kroos ha jártok mondd meg neki, vagy nem, elvégre amiről nem tudunk az nem fáj, Neuer, te meg örülj, hogy megdugtad Németország leghíresebb énekesnőjét. - fejezem be a monológomat.
Emily vonal ki a szobából először. Aztán Manuel megy ki, és bemegy a saját szobájába. Én elindulok le.  A recepciós pult előtt kell elmennem. Elég sokan állnak ott. Több recepciós is ott áll, egy ismerős hangot hallok. A hangjától megremegnek a térdeim. A gyomrom összeszorul, és a torkomban hatalmas gombóc. A hang irányába fordulok és ott áll. Mellette legjobb barátja van, aki felém mutat. Mario rám mosolyog. Én is így teszek. Valamit magyaráz a recepciós,  de már csak Reuss figyel rá. Mario felém indul, és megcsókol. karjaimat a nyaka köré fonom, ő pedig megfogja  a derekamat.
- Szeretlek - súgja
- Miért vagy itt? - kérdezem
- Tudod a férjedet is meghívták, és Reusst is, de mi nem akartunk korábban jönni. - mosolyog
- És én erről miért nem tudtam?
- Meglepetés. A szobádban akartam megjelenni, az ágyadban feküdni, felső nélkül. - röhög fel ű
- Hidd el, lehet, Neuert küldtem volna be, ha észrevettem volna, hogy a szobámban van valaki - nevetek most én
- Jössz enni? - kérdezem
- Pillanat, felviszem a cuccokat, és utánad megyek - puszil meg, én pedig bólintok.
Bemegyek az étterembe, majd választok magamnak valami enni valót. Kávét még mindig nem tudok inni, viszont helyette narancslevet választok. Leülök egy számomra optimális asztalhoz. ahogy körbe nézek elég sok focista lepte el a helyet. André Schürrle az előttem lévő asztalnál ül a barátnőjével. André észrevesz és int nekem amit viszonzok is egyből. Mario is megjelenik az ajtóban. Választ magának valamit, és leül elém. Andrét és barátnőjét meghívja az asztalhoz akik boldogan átülnek  hozzánk. A két férfi a fociról beszél azt beszélik meg ki lehet ma az aranylabda nyertese, Schürrle nője, pedig velem beszélget arról milyen a terhességem. Mesélek neki Heidiről. Arról, hogy már vettem neki ruhákat, és hogyha hazamegyünk megcsináljuk a szobáját is, Ő is mesél, hogy már szeretne anya lenni, de még egy kicsit várnak. Elnézést kérünk, de nekünk már menünk kell. Götze megfogja  a kezemet, és a szobánkba megyünk.
- Mit csinálunk ma? - kérdezi
- Nem tudom - rázom  a fejemet.
- Mondjuk pihenjünk? - kérdezi én pedig bólintok, és lefekszem az ágyba.

**

- Mehetünk? - áll mögém a férjem. Fekete ruhám, melynek semmi dekoltázsa nincsen, míg hátul a hátamból lát engedni egy kicsit.  A hasam látszik benne, fekete magassarkúmban nehéz menni, a hajam szabadon van hagyva, míg az arcomon lágy smink van. Götze csodásan nézz ki.  Fekete öltöny van rajta, elegáns cipővel. Tökéletesen illünk egymáshoz. 

- Persze - mosolygok

Kéz a kézben indulunk ki a szobából. Egy fekete autó vár ránk ami egyenesen a vörösszönyegnél áll meg. Már megszoktam ezt az egészet. Götze kézét fogva megyek végig. Készítenek rólunk képet majd bemegyünk az arénába. Leülünk az asztalunkhoz ahol még Neuer ül, és Lahm ül.  A műsor megy. Aztán végül sajnos nem Manu kapja az aranylabdát, hanem Ronaldo, én nem neki adtam volna hanem Neuernek, de ha már, nem Manuel akkor Messi. Azonban engem, elfog a rosszul lét. Fáj a fejem, és remeg a kezem, egyre nehezebben veszem a levegőt. Megszorítom a férjem kezét. 

- Menjünk - mondom, halkan 

A levegőt kapkodom. A kezem remeg, nem tudom mi lesz velem. Félek. Féltem a babát.  

Az autóhoz megyünk. Most mario vezet. A Hotelbe megyünk. 

- Orvoshoz kell menünk - jelentem ki 

- Intézem - válaszolja a férjem. 

Átveszem a ruhámat, egy blúzra, a fekete gatyámra, és egy elegánsabb cipőt.  A táskámba beleteszem az irataimat, és a leleteket amiket már elég régóta viszek egy nagyobb utazára. A fejem még mindig fáj. A kezeim és a szám remeg. Leülök az ágyra, de csak rosszabb lesz. Így felállok. 

- Mehetünk - jön be Götze és elindulunk. Az autóval siet nem áll meg a lámpáknál. A kórház előtt parkol le, és siet be velem. Egyből levágom, hogy magánkórházban vagyunk. A nővér egy kórterembe kisér. Leülök az ágyra Mario beteg mellettem foglal helyet egy széken. A kezemet szorítja. Félünk. Fél attól, hogy elveszít engem és a lányunkat is. Akkor nem maradna neki semmi. A családja meghalna. 

- Jó estét. Frau és Herr Götze - köszön az orvos mi is köszönünk 

- Én Herr. Kerstin lennék. Herr Götze kimenne? - kérdezi az orvos 

- Persze - mondja, és megpuszil majd kimegy 

Az orvos kérdezz arról mit szedek, milyen mennyiségben. Aztán a gyerekről kérdezz. Elmondom mi van velünk.  Kérdezz arról, hogy szedek valami terhes vitamint. 

- Tudja, Frau Götze, én azt mondanám, hogy pihenjen. Jó sokat. Ezek csak tünetei voltak a betegségének mivel nem szedi már azt amivel ezt ellehet nyomni így erősebben jönnek. A kicsi jól van legalábbis így nézve, elküldöm ultrahangra a kollégám már itt van. Feküdjön még sokat, ezt a 2 hónapot jó lenne végig feküdni. De ha nem megy legalább a felét igen. - mondja 

Megköszönöm és elindulok. Megsimogatom a férjem hátát. Felnézz rám. megmondom hová kell menni, és megyünk. Elvégzik azt is,és végül, kiderül, hogy Heidi jól van. Visszamegyünk a Hotelbe, de csak az cuccainkat rakjuk össze. Aztán magán géppel megyünk haza. A gépen Mario már alszik. 

Belegondolni a helyébe. Milyen lehet kint ülni  a váróban, izgulni. Aztán ha velem gond van hazaérni mert ott van az orvosom. Aztán most ez. Elveszíthet minket. Elveszítheti  a a családját. Heidi lesz a mencsvára, és most lehet, hogy őt is elveszti.


Sziasztok! 
Sajnálom, hogy ma tudtam csak kitenni a részt, de a hétvégén beteg voltam. Lehet, hogy holnap is tudok hozni, de nem ígérem. 
Vasárnap beteg biztos nem lesz, mivel elutazom, szerdán pedig suliba megyek, de szerintem ti is. Aztán csütörtökön szóbeli nyelvvizsgám lesz,németből. Szorítsatok!