9.fejezet Mi lesz?

Reggel, nehezen keltem fel. A hasam hatalmas, de nem is csodálkozom rajta, a kilencedik hónapban járok. Vagyis már annak is  a végén.  1 hét múlva megszületik Heidi,én pedig meghalok. Vége lesz. Konyhába megyek először. Ránézek az órára ami azt jelzi már 10 óra van. Kiveszem a narancslevet és kiöntöm magamnak, és megiszom. Hallom, hogy csengetnek. Az ajtóhoz megyek és kinyitom. Emily áll az ajtóban. Fekete ruhát visel, barna harisnyával, és bakanccsal. Haja pedig össze van kötve, sminkje szolid. Megölel. Em és Neuer nem találkoztak egymással hónapok óta, azóta a bizonyos eset óta. Em azóta már dobta Kroost. Emily senkivel nem randizik, és van egy sejtésem, hogy miért. Bejön és leül a kanapéra.
- Kérsz enni valamit? - kérdezem
- Igen, egy szendvics jól esni - mosolyog
Megcsinálom neki a szendvicset és leülök mellé.
- Pihened kéne, Nenna. - mondja
- Pihentem eleget, mást sem csináltam mint pihentem - jelentem ki
Enni kezd. Mario jelenik meg a háló ajtajában. Rám mosolyog, de mikor meglátja Emilyt, le is hervad a mosoly az arcáról.  Köszönnek egymásnak. Mario megpuszilja az arcomat. Elmegy a fürdőbe, és hallom, hogy megnyitja  a zuhanyt.
- Hogy viseli? - kérdezi meg, hangja nehéz, nehezen ejti ki a szavakat.
- El sem enged. Mindig együtt vagyunk. - mondom
Emilynek megszólal a telefonja. Bejelenti, hogy el kell mennie, a koncerttel valami gond van, és oda kell mennie. Bólintok. Megölel. Elmegy. Mario pedig megjelenik, egy szál törölközőben a csípőjénél. Elvarázsol. Felsőteste csodásan ki van dolgozva, és azt a focinak köszönheti. Bemegy a szobánkba és felöltözik. Mikor kijön, fekete felsőt visel, fekete nadrággal.
- El jössz velem? - kérdezi
- Hová?
- Neuer hívott valamit akar.
- Megyek. - jelentem ki
Felállok, és bemegyek a szobába. Egy blúzt veszek fel, és egy fekete nadrágot. A hajamat kifésülöm, és megyek a cipőmet venni, ami a tavaszi idő következtében a kedvenc balerinám lesz. Magamra kapok még egy kardigánt, és megyünk is.  Autóba ülünk, onnan megyünk ki München kertvárosába. Neuer háza hatalmas, hiába egyedül lakik csak. Marioval kézen fogva megyünk be. És mikor Manu ajtót nyit. Hatalmas fájdalmat érzek. A hasam mintha menne össze. Megszorítom a férjem kezét. Mario aggódik. Még pihenem kéne. Az orvos ezt mondta és bekének tartani.
- Jól vagyok - mondom
Neuer beenged minket. A kanapén foglalunk helyet. A fájdalom elmúlt, de jön másik. És mintha ez 15 percenként menne. Kiszaladok a vécére. És meglátom azt amit  nem kéne. Vér. És érzem, hogy valami folyik. Azonnal öltözőm. Heidi ma megszületik. Hatalmas öröm fog el. De tudom Mariot nem azt fogja.
- Götze! - kiabálok - menjünk a kórházba
A férjem egyből előttem terem, és felkap az ölébe. Manu már veszi is a cipőjét. Nincsen normális ruhában, csak egy melegítő van rajtra, meg egy Bayern Münchenes felső amilyen Götzének is van. Sport cipőt kap magára, és viszi a kocsi kulcsait. Mario mellém ül hátra, míg Neuer vezet. Hamar érünk a kórházba, ahol már a fájások túl gyakoriak. Jön egy nővér aki bekísér egy szobába. Kérik öltözék át, és jön mindjárt az orvos.

Mario Götze 

Bemegy az orvos én pedig helyet foglalok, egy széken. Neuer leül mellém. Felkéne hívnom Nenna szüleit, és utána Emilyt, aztán persze a srácokat, de nincsen erőm. A gyász amit érzek. Még nem állok arra készen, hogy elveszítsem. Hiába lesz ott nekem Heidi. Heidi. Tudom, hogy egy csodás kislány lesz, és mindent megfogok érte tenni, mert csak ő maradt nekem belőle. Csak ő lesz nekem Nennából. 

- Megyek felhívóm Nenna szüleit. - mondom, ő pedig bólint. Felállok és telefonálok, Frau Schöner veszi fel a telefont. Köszönök. Elmondom nekik mi a helyzet, ők pedig közlik már jönnek is. 

Vissza ülök a helyemre. Neuer is éppen leteszi a telefont. 

- Felhívtam Emilyt. - jelenti ki. Tudom milyen nehéz volt ez neki. Manuel szerelmes abba lányba, de azt hiszi ez csak plátói, hogy Em nem szereti de ez nem igaz. Én is ezt hitem, hogy Nenna nem szeret, hogy ez mind csak barátság. De aztán mikor megcsókoltam, és nem lökött el. Tudtam. Szeret engem. Aztán mikor igent mondod, és mikor annyit szenvedtünk. És most vége van.  Vége van az egésznek,. Frau Götze nemsokára halott lesz. De helyette lesz egy kislányom. Az egyik szemem sír a másik nevet. Felhívóm még a szüleimet. Apa vette fel a telefont. Elmondom neki mi a helyzet, és mondja már jönnek is. Aztán a srácokat hívjuk együtt Neuerel.  Mikor mindenki meg van, a térdemre könyöklök, és nézek lefelé. Fogalmam sincsen mi lesz. Aztán meglátom Nenna nevelő szüleit.  Milyen lehet? Nem lehetett gyerekük, és most akit kaptak, és szerettek meghal. Aztán meglátom Emilyt. Leül elénk, de nem bírja sokáig, a könnyei neki is folynak. Manura nézz, és feláll, és leül a legjobb barátom ölébe. Aztán megszólal egy hang. Heidi felsírt, de vele egy időben, egy éles sípolás is. És ekkor minden kiesik. A hang amit a filmekből jól ismerek, és a nagyszüleim halálos agyánál is ez szólt. Felállok és a falhoz állok. Beleverek egyet. Aztán leülök, és sírók. A könnyeimtől nem látok tisztán. Mindennek vége. Vége annak a 7 évnek amit együtt voltunk. Vége a szenvedésnek. Vége neki. Hallgatnom kellet volna Nenna szülei mikor azon az éjszakán felhívtak mikor megtudtuk mi baja van a feleségemnek, azt mondták hagyjam el, de nem tettem. A francba nem is bánom. Körbe nézek. Mindenki sír. Frau Schöner, a férje ingét fogja, és nekem nincsen ki segítsen. Egy orvos jön ki. 

- Ki az apa? - kérdi 

Felállok, letörlöm a könnyeimet. Elmondja mi  a helyzet. Nennát gépek tartják életben, de nem fog soha felkelni, de viszont egy egészséges kislányom van. Bemegyek a kórterembe. Ott vannak. A kislányom egy kiságyba, míg Nenna. Nenna még most is hihetetlenül szép. Elmondhatatlanul. Rövid haja a párnán terül szét, szemei le vannak csukva. Először alányomhoz megyek. Megkérdezik, hogy hívják 

- Heidi.....Heidi Götze - adok választ, mire bólintanak, és  alányom karjára egy karkötőt adnak ezzel a névvel. 

Aztán a kezemben a kicsivel leülök  Nenna mellé. És most búcsúzni kéne, de egy hang sem jön ki a torkomon. Felállok, és kimegyek, a kicsivel a kezemben. Odaviszem Nenna szüleinek. 

- Ő itt Heidi - jelentem be. A nagymamája a kezébe veszi, és nagypapa is, én pedig visszamegyek, de utánam jön Neuer, és Emily. Leülünk egy székre. 

- Nem tudom őt elengedni. - jelentem ki - Nem állok rá készen. 

- Az orvos azt mondta már nem fog felkelni - mondja Em 

- Tudom 

- Emlékeztek mikor először voltunk együtt négyen Paintboolozni? Nenna elbújt, egy hordóba, és így nyert, mindig akkor lőtt mikor a hordó előtt voltál - mosolyog Neuer, de közben folynak a könnyei 

- Vagy emlékeztek mikor ott volt egy edzésen, és minden gólt belőtt Manunak - mondja most Emily 

- És mikor elvettem? Az a mosoly. Sosem felejtem el, mikor felém jött. - mondom most én 

- Így kell rá emlékeznünk boldogan. Mikor boldog volt. - mondja Manu 

Kimegyünk, és aláíróm a papírokat, míg Nenna szülei bent vannak, hogy lekapcsolhatják őt  a gépekről. Nem tudom mikor fogják megtenni, de én most bemegyek, még utoljára. Leülök mellé, és megfogom a kezét. Nenna szülei kimennek így én egyedül maradok. 

- Tudod, emlékszem már, hogy kezdődött, életem legboldogabb napja volt, de nem azért mert bekerültem a Bayernbe, nem nem azért, hanem mert megtudtam, hogy szeretsz.  Aztán tudod melyik volt életem legrosszabb napja? Ez. Rosszabb mint bármelyik.  Szeretlek, Nenna jobban mint az életemet, ha most helyet cserélhetnénk, Nenna, hidd el megtenném, emlékszel mit mondtam neked egyszer mikor megkérdeztet mit fogok tenni ha nem leszek, azt mondtam utánad halok, sajnálom, de nem tehetem, mert itt van Heidi. Nem tudom mi lesz velünk, de megpróbálom magam összerakni érte. Szerelmes vagyok beléd.  Boldoggá tettél Nenna, és köszönöm. - felállok, és megpuszilom, aztán a szájára adok csókot.  Kimegyek, és leülök. Arcomat a kezembe temetem és sírni kezdek, egy nővér megy be, és néhány perc múlva meghallom azt az éles sípoló hangot,,,,

3 nappal később

- Na, Heidi itthon vagyunk - fogom meg a kislányomat.  Levetkőztetem, és leteszem  a kanapéra, míg tápszert csinálok neki. Eddig, Nenna szüleinél voltunk ahol ott voltak az én szüleim is. Aztán Manunál voltunk, és este itthon vagyunk.  Leteszem a kész tápszert a konyhába, és elviszem Heidit fürdeni. Miután megfürdettem, pelust adok rá, aztán egy Mickey egeres rugdalózott. Előveszem a tápszert, és etetni kezdem. Szépen megeszi majd beteszem az ágyába. Elringatom. A szoba falán ott van egy kép rólam és Nennáról amíg terhes volt. Feltörnek az emlékek. Nem voltam még kész arra, hogy elengedjem. És most itt vagyok, egy kislánnyal. A sajtó persze már tudja mi történt.  Felállok, és megsimogatom a lányom fejét. 

- Tudod, nehéz lesz, de menni fog, Heidi. Tudom, hogy menni fog anya nélkül. - mondom, és megpuszilom. 

Ezután a szobámba megyek. Nenna cuccai még elől vannak. A laptopja is. És egy könyv. Nem is tudom ezt olvasta. Kinyitom. Levelek egy meg nem született gyerekemhez..... 

El kezdem olvasni. Rólunk ír, ezt Nenna írta.  Elmeséli milyen jó volt. Elmondja, hogyan találkoztunk.  És az utolsó oldal. Egy nappal a szülés előtt írta. 

Tudod, Heidi, nem hiszem, hogy mind egészségesek maradunk, de mindenkinek jár egy igaz szerelem. És nekem volt benne részem, Édesapád boldoggá tett, nem hagyott el soha, nem hagyott pedig hidd el biztos elege volt belőlem mikor ahelyett, hogy bulizott volna a barátaival a VB után, ő hazajött velem. Örökké hálás leszek neki. ÉS hidd el, Heidi szeret  téged. Remélem, neked is lesz egy igaz szerelmed. 

Elmosolyodom, és közben letörlöm a könnyeimet. Egy kis boríték van a könyvhöz. Fényképek. Róla, a mezemben, aztán rólam mikor belövöm a gólt. És még több kép rólunk vagy róla. Nenna, elment, de ezeket itt hagyta nekünk. Nenna, még a halála előtt is ránk gondolt. Szerelmes vagyok belé, és ez soha nem fog változni. 

Sziasztok! 

Ez lenne az utolsó rész. Sajnálom, de nem volt már ihletem, de szerintem, egy igazán szomorú résznek sikerült. Remélem tetszett nektek. Még holnap jön egy epilógus, és vége lesz:(

DE, ha lenne valakinek elképzelése, mit fog csinálni Mario Nenna nélkül, és írnátok egy kis novellát, vagy csak egy ötlet lenne, hogy hogyan folytatnátok innen a blogot, írjátok meg nekem. E-mail címem: banett132001@gmail.com, vagy akinek megvagyok facebookon írhatok oda is:)