3.fejezet Mi lesz velem?

Reggelem a szokásos rutinnal kezdődik. Bevenni a gyógyszeremet de persze tudom, hogy úgy sem fog hatni. Götze békésen alszik. Egy jó ideje itt vagyunk már, ők pedig haladnak előre. Ma is meccsük lesz, de már majdnem az utolsó, még egy van ezzel együtt kettő. Én pedig rosszul vagyok. Nem tudok kávét inni és sokszor tör rám a hányinger. Lezuhanyzok, és mivel nem hoztam be ruhát így törülközőbe megyek ki. Mario az ágyon ül szemét törölgeti. Rám mosolyog, és én is azt teszem.
Lehajolok a fehérneműmért amit fel is veszek. Mikor a szekrény előtt állok valaki átkarol hátulról.
- Tetszik ez  melltartó, de nélküle jobb vagy - súgja a fülembe
- Lehet, de reggeliznünk kell - mosolygok.
Felkapok magamra egy virág mintás ruhát és egy balerina cipőt. Míg a fürdőbe megyek sminkelni addig Mario is felöltözik. Megfogja a kezemet és együtt megyünk le.
A válogatott asztalánál már csak a mi helyünk üres. Én Neuer mellett foglalok helyett míg Mario Reus barátja mellé ül le. Götze hozz nekünk kaját, és már jól tudja kávét látni se akarok.
- Besser láttalak a tévében -  mondom
- Melyiken? - kérdezi teli szájjal
- Az Animel Planeten - nevetek fel a saját viccemen és velem együtt nevet Schweinsteiger, Lahm, és Schürle mivel a többiek nem hallották. Neuer persze játssza a sértődötted, de aztán elneveti magát.
Magához ölel és megpuszilja a fejemet.
- Beszéltél Tessával? - kérdezem
- Igen, hazament Londonba - mondja én pedig bólintok. Nem volt egy szép szakításuk Neymar-ral, de a mienk mindent vinni fog Götzével.  Mario leül mellém, és megfogja a kezemet. Előre izgul milyen lesz a hazaiak ellen játszaniuk, de bizik benne hogy győznek, tudom, hogy így érez mert mi lenne ha nem? Tudom, hogy nyerni fognak. Götze átkarol én pedig mellé bújok. Miközben ő beszélget én élvezem azt, hogy vele lehetek. A teste melegét és ahogyan a szíve dobog, néha egyre hevesebben, néha pedig egyenletes, és persze mikor felnézek rá, ahogyan kézzel lábbal beszél, mindig megmosolyogtat. És persze a mosolya. Szét cikiznek egymást, de főleg valamiért szegény Kroos kap most egy kicsit, Götze talán mérgesebb rá is, mert elment a Bayern-ből abba a csapatba amit náluk mindenki rühel. A Real Madridban kezdi meg a szezont. Kroos nem érti miért ilyen vele a barátja, ezért kérdően mindig rám nézz de nem fogom elárulni őt.
- Nenna - hallom meg Bastian hangját. Kérdően nézek rá. Az egész csapat hallgat.
- Sosem mondat miért hívnak Nennának, úgy mint az énekest.
Az egész csapat engem nézett, szép lassan ülök fel,m Mario a fülembe súgja, hogy nem muszáj, tudja, hogy nem szeretek a szüleimről beszélni neki se mondtam róluk el mindent sokáig.
- A szüleim a 99 Luftballonos közben találkoztak.  Mikor leomlott a fal. Apa adta anyának a rózsát mikor anya átjött Keletről. - mondom - 3 évre rá megszülettem én.
Mindenki hallgat és csak bólogatnak. Le kell fognom a kezeimet, a remegéstől. Mario észre veszi és fogja meg a jobb kezemet, így a bal is abba hagyja.
- Szép történet - mondja most Lahm
- Tudom - bólintok.
Még mindig meg vannak a képek arról ami történt velem arról, hogy jött nekünk az a nő, aki azóta már szabad,a  híres német igazság szolgatatás. Ahogyan apa elém ugrót és a bátyám elé, de bátyám nem úszta meg, az ő oldalára jött az autó eleje, ő  és anya azonnal meghalt, én is komolyan megsérültem de apa megmentett. Nem sokat voltam árvaházban talán 1 hetet. Berlinből Münchenbe költöztem és ott éltem az életemet. Nemsokára mindenki elindul valamerre még az este előtt, hisz' a meccs csak 6-kor kezdődik. Minden Neymar-ról szól most, arról milyen durván sérült meg. Mario a patra vissza le, kéri hozzak magammal fürdő ruhát és megteszem. A part tele van leginkább brazilokkal de van itt egykét német is legalább is a szőke haj/kék szem párosból sok van. Leülünk egy ilyen pár mellé. Átöltözök  a törölköző  alatt míg Mario-nak csak a nadrágját kell levennie. Felkap és így megyünk be a vízbe. Szinte már bedob, mikor elég mélyen vagyunk. Belé kapaszkodok nehogy belefulladjak a vízbe. Götze erősen fog, majd megcsókol. Lassan csókol és vigyázik rám minta egy porcelán baba lennék aki bármikor összetörhet. A csók végén elmosolyodik. Kivisz, a pokrócon ráfekszem a mellkasára ő pedig átkarol.
- Mit fogok csinálni ha nem leszel már velem? - kérdezi
- Élni fogsz. - mondom
- Hogyan?
- Nehéz lesz, de tovább kell lépned majd - mondom
- Nem fog menni
- Nem velem fog elkezdődni az örök élet - mondom neki, és felülök.
- De azt hittem még lesz időnk. - súgja
- Még élek, Mario!
- Meddig, Nenna? - kérdezi
- Reményeim szerint sokáig!
- Nenna...hogy tudsz ilyen lenni? Ilyen tökéletes?
- Sehogy. Csak tudom, hogy mit gondolnék ha a helyedben lennék.
- Mit tennél? - kérdezem
- Azt képzelném Nyugaton vagy én pedig Keleten és a Fal áll közénk, de élsz, és már sosem lehetünk együtt. Aztán mikor én is meghalok akkor leomlik a fal. - mondom és közben a könnyeim folynak.
- Miért vagy ilyen csodálatos? - kérdezi mosolyogva. És megölel. El sem tudd engedni ahogyan én sem őt. Élvezem, hogy van nekem mert tudom már nem sokáig van ez így. Nem lehetek mellette nem lehet gyerekük mert meghalok. Hirtelen szédülés fog el.  Götzébe kapaszkodom aki aggodalmasan nézz rám. Mintha hánynom kéne. Mario aggódó pillantása szinte lyukat fúr belém.
- Jól vagyok - mondom mikor már tényleg jobban lettem.
- Megyünk orvoshoz - jelenti ki
- Otthon ígérem elmegyek - mondom
- Otthon? Az még elég sok idő.
- Akkor holnap elmegyünk, Mario , de ma időnk se lenne - mondom, bólint hogy ez megfelel neki. Felveszem a ruhámat. Mario összeszedi a dolgokat, de én leütöm a kezéből, és futni kezdek. A lábam a vízben van miközben végig futom a fél part szakaszt, a férjem pedig követ. Megállok, majd mikor majdnem beér futok tovább. Aztán elkap, akkor felnevetek. Maga felé fordít, és megcsókol.
- Indulnunk kell - mondja
- Tudom - súgom a fülébe és megyünk. Mosolyogva nézem őt ahogyan engem kímélve felveszi a dolgokat.
Kézen fogva megyünk be a szállodába hol Calvin Harris szól. Felmegyünk a szobánkba ahol Götze zuhanyzik elsőnek, mivel neki jobban kell sietnie és már nincsen túl sok ideje. Utána megyek én. Mikor végzek, sminkelek egy kicsit, a hajamat befonom, és kimegyek. Fehérneműt veszek fel és a Götzés mezemet, és persze egy sortot, és a szandálomat. Elrakom a telefonomat és már megyünk is. Ő megy a busszal én pedig egy taxivel. A stadionhoz egyszerre érünk oda. Én megyek a pálya mellé ahol már a legtöbb focista barátnője is itt van. Üres mellettem Tessa helye. Néha kijött velem mikor Neymar-nak nem volt meccse. Müller nője mellettem boldogan szurkol. Götze felém jön még egy csókért amit meg is kap, de már megy is. A meccs  jól kezdődik azonban elég hamar lövünk egy gólt majd a következő 10 percben még 4-et. csodálatos az állás nekem és  a németeknek tetszik, azonban a braziloknak már nem annyira. Félidőnél elég jól állunk.  Mario jön ide hozzám és lekap. beszélni kezd milyen király, hogy valószinűleg döntőben vannak. Adok neki egy csókot majd Neuer-hez megyek. Legjobb barátom még nem olyan izzad mint Mario.
- Engedj be nekik egyet - mondom
- Miért? - kérdezi
- Így is fasza gyerek vagy, csak szét vannak alázva  - mondom mire ő bólint.
- A végén ha addig nem megy be - mondja, mire megpuszilom. Vissza kell ülnöm így megteszem azt. Ezután persze jönnek még a gólok német részről. Mosolyogok, és Neuer megtartotta az ígéretét is, beengedte az a gólt.  A szállodában mindenki boldog hisz' döntőben vannak! Ennél nagyobb öröm nagyon nincsen számukra. Amint a szobába érünk Mario megcsókol és ágynak dönt. És élvezzük egymást.

Annyit mondanék, hogy Boldog Karácsonyt mindenkinek! És remélem megkapjátok azt amit szeretnétek:)(Én igen, egy Artic Monkeys-os felső) És még kaptok ám majd részt;) 

2. Fejezet: Egy különleges nap

Mire felkeltem Götzének hűlt helyét találtam. Körbenéztem és megláttam egy cetlit. Az ő kéz írása volt ezu kétségtelen.

Edzünk, sajnos egész nap ha gondolod gyere el az arénába vagyunk, holnap pedig megnyitó, eljönnél velem? 

xx.Mario.xx. 

Szép lassan felkelek, felülök, és csak ülök ott egy helyben és fáj valami de nem tudom mi. Annyit tudok, hogy fáj, csak nem tudom mi, kezeim remegnek. Ez az amitől félek vagyis félünk. Letelt az 5 év. A tünet mentesék,most jönnek majd a komoly gondok.  Az mikor a fájdalmak majd belehalok, nem fogok emlékezni az írásom így is alig olvasható.   Felállok majd elmegyek a fürdőbe, beveszem a gyógyszereimet. Beállok a zuhany alá, és elkezdek fürödni. Lefürdök majd felöltözök. Ezután lemegyek enni. Reggelire tojást eszek, senkivel nem állok szoba pedig elég sokat beszélnének velem főleg férfiak. Leülök egy asztalhoz, előveszem a telefonomat, és twitterezek egy kicsit, nemsokára vagyis holnapután szülinapom lesz, így már kaptam egy- két ilyen levelet. Válaszolok rájuk és megjelenik egy másik válogatott ha minden igaz a brazil. Mikor meglátom Neymar-t biztosra veszem hogy a brazil az. A focista körbe tekint és meglát engem, biccent egyet, és elindul felém, egy fiatal lány rohan utána aki nagyon ismerős nekem. Neymar leül elém, ahogy a lány megáll mögötte, és megpuszilja, Ney arca pedig felragyog.

- Szia, Nenna, igaz? - kérdezi

- Szia, Neymar igaz? - kérdezek vissza

- Teljes életnagyságban - mosolyog - ő pedig a barátnőm Theresa Rose

A lány rám mosolyog. Eszek tovább

- És miért pont hozzám ültetek? - kérdezem

- Megakarlak kérdezni mi történt veled, hisz' legutóbb egy Bayern- Barcalona meccsen találkoztunk ahol jól elbeszélgetünk - mosolyog

- Én megyek kajáért - mondja Theresa és elmegy.

- Götze? - kérdezi

- Edzésen vannak - mondom

- Aha - mondja, Theresa visszatért egy csomó kajával, ezután Neymar indul el.

- Hogy-hogy ismered? - kérdezi kedvesen

- Mario Götze barátnője vagyok - mondom - ti hogy találkoztatok?

- Egy Barca meccsen - mondja - ti Götzével?

- Legjobb barátom volt - mondom

Én befejezem a kajálást és elköszönök Theresától. Felmegyek a szobába, és sminkelek. Egyszer csak megállok, és az ajkam, és a kezem remeg. Fáj valami de nem tudom mi. Elindulunk, taxival megyek. Bemegyek a stadionba. Mindent megnézzek, és látom Müller-t. Biztosan szünet lehet. Thomas nyakába ugrok. Köszön nekem, és elmondja, hogy most van a kapus edzés 1 óráig addig nekik szünet van. Megkeresem Götzét aki a lelátón beszélget a csapat kapitány Lahm-mal. Felmegyek hozzájuk- Megpuszilom Götze arcát. Ő is ad egy puszit. Az ölébe ülök, Lahm köszön nekem és én is így teszek. Jó dolgokat mondd, és esélyek latolgatnak, szerintük a döntőben Brazíliával fognak játszani, én is beszállok és én pedig Argentínát mondom esetleg spanyolokat. Lahm-t hívta a felesége.

- Nenna, lehet egy kérdésem? - kérdezi

- Persze

- Mi lenne ha ma összeházasodnánk? - mosolyog rám. Bevillan a beszélgetésünk, arról, hogy mit beszéltünk meg, hogy spontán fogunk összeházasodni. Mikor nekünk tetszik, mikor jól esik.  Talán most van itt az idő, most mikor nemsokára meghalhatok.

- Igen - mosolygok

- Te jó isten! Így nem kell mindent lemondanom, és Em-et visszaküldeni. - mondja, és felsóhajt.

- Hülye - puszilom meg. Neuer érkezik meg mellém, kávét iszik, nekem pedig felfordul a gyomrom, az illattól, olyan mintha nemsokára elhánynám magamat.

- És mit beszéltél Lahm-mal? - kérdezem

- Ő lesz a tanúm - mondja, bólintok. Nekem is kén egy tanú. De persze tudom ki lesz. Mellettem ülő óriás mellé fordulok. Neuer még mindig iszik. Kedvesen rá mosolygok. Götzét hívják edzeni. Megpuszil majd elmegy.

- Besser, lennél a tanúm? - kérdezem spontán.  Legjobb barátom kiköpi a kávéját. Kéri ismételjem meg, és meg is teszem.

- Persze Nenna, megtisztelsz - mosolyog rám. Megölelem. Megmondom, hogy Götzének üzenem, elmegyek és készülődőm. Még mindig rosszul vagyok és szédülők. Szállodába megyek ahol egy ismerős arcot látok. Kék haj, és persze a rock-os stílus. Nagy börönd amin matricák vannak. Egyből rohan kezdek és Em nyakába vetem magamat. Emily megfordul majd megölel. Magához húzz.

- Hiányoztál - mondja. Szinte már sír.  Nem akarok belegondolni mi lesz vele nélkülem. Magányos lesz, és nem lesz senkije. Emily a szüleitől egy dolgot kapott , a nevét. Ezután örökbe adták, és nevelőszülőtől nevelőszülőig járt, míg a végén az apja jelentkezett, és egymásra is találtak. Az édesapja és a két focista segít majd neki, és biztosan segíteni fognak egymásnak.. Em már tudja miért van itt, és elhozta a ruhát amit még 1 éve vetünk erre a napra. Felmegyünk a szobánkba és készülődünk. Lefürdők, majd felveszem a ruhámat, míg Emily zuhanyzik. A ruha fehér, és leér teljesen a lábamig, hátul pedig van egy nagyon szép része.

 Emily kisminkel, és megcsinálja a hajamat. Szép vagyok. Hajam loknikban omlik a vállamra, natúr sminket viselek. Legjobb barátnőmön fekete ruha van ,sminkje megy a kék hajához, kék haja fel van kötve míg szeme ki van húzva.  Csodaszép. Kijelenti, hogy menünk kell. Szandált ad rám, és ő is abban van. Elindulunk. Kocsi áll a szálloda előtt. Em odamegy és beül, majd én is ezt teszem. Felfedezem a sofőr nem más mint Müller. Felnevetek rajta. Ingben van, de hozzá jön egy sapka, olyasmi mint a kapitányoknak van. Neuer ül az anyós ülésen. Elindulunk. A tengerparton állunk meg. Neuer kisegít. A homokban gyertyák vannak, és a víznél ott áll Ő. Szmokingot visel és milyen jól áll neki. Hosszú nadrágban van és mezít láb. Leveszem a szándálomat.  Löwh jön ide hozzám, hisz' ő a második apukám. Senki nem öl,de nem is vagyunk sokan. Neuer  és Lahm külön áll. A németcsapat van itt, Emily és egy fotós. Johaim, megfogja a kezemet és elindulunk. Csak fogom a kezét, és szorítom, hogy ne remegjek. ÉS ekkor odaérünk. Megpuszil majd beállok Mario elé.  A pap mondja. Nem is tudom mit mondd. Mikor kérdezz válaszolok, de nem tudok másra figyelni csak rá. Arra, hogy nem sokára férj és felség leszünk. Mosolygok. És ekkor kimondják. "Férj és feleség vagytok" Mario megcsókol. Kizárok mindenkit, és csak mi vagyunk. Lassan csókol. Mikor elszakadunk, homlokon puszil mire én mosolygok, és elkezdenek folyni a könnyeim.

- Frau, Götze - mondja a férjem.

- Herr Götze - válaszolom. Kézen fog és elindulunk.  A szállodába lesz a buli ahová meghívták a többi válogatottat. Az étterem megtelt. Az első tánc a milyének. Derekamat fogja én pedig a átkarolom és fejemet mellkasára hajtom. Szeretem ezt a fiút. Csak szép lassan táncolunk. Mi ketten. Nem is tudom milyen zene szól. A következő tánc már gyorsabb egy német dal amit nálunk elég sokan sőt talán mindenki ismer. Ez nem más mind a Curry Wurst, a világ legrosszabb dala. Neymar, és Tessa is táncol. Boldogak együtt. Közlöm, hogy leülök, mert fáradok. Ahogy leülök és csak előre nézek a kezem remegni kezdd. A betegségem még ezt a napot is elrontja. Emily kávézik és nekem felfordul a gyomrom. Müller család észreveszi ezt. Thomas kérdezget, de mondom, hogy jól vagyok. Odamegyek a sütikhez és eszek belőle nem is keveset. Mario átkrol.

- Látom éhes vagy - mosolyog.

- Jól látod - válaszolom.

- Menyit ettél?

- Nem tudom csak kívánom. - mondom és megpuszil majd tovább megy. Van akit nem hívták. Ronaldo szándékosan nincsen itt. Ezután leülök és Götze is. Beszélgetünk. Boldogok vagyunk. A bulinak éjfélkor szándékosan vége hisz'  itt sportolok  vannak. A szobánkban lefürdök, a férjemmel.Ott bírunk magunkkal de a szobában már nem. Ott egyből egymásnak esünk.

Sziasztok! Nem tudom kiolvassa a másik blogomat de aki igen annak Neymar párja biztosa ismerős:) 

Szóval a lényeg, hogy összehoztam a két blogot. Remélem tetszett az  rész:) Ha pedig valaki komizik nem haragszom meg érte:) 

1. Fejezet: Évek

Sziasztok! 
Megjött az első fejezet! 
Remélem tetszeni fog! 
A fejezet eleje és majdnem az egész éveket ugrik, a jelenik. Visszamegyünk az időbe, és mindent megismerünk. 
Jó Olvasást! 
xx.Anett.xx

~ 6 évvel korábban 

-  Nenna! - hallom meg mögülem legjobb barátom hangját. Mikor megfordulok a folyosó végén látom meg őt. Ott áll és rám mosolyog. Boldogan fut felém. fekete pólóba van, sötét kék farmerben és tornacipőben. Minden lány őt nézi, hisz' a suli legmenőbb fiújáról van szó. Én persze  a szürke kisegér aki annak köszönheti Götze figyelmét, hogy a legjobb barátja, és persze a szomszédja. Ő most fog  végezni míg én még poshadok egy évet. Minden lány irigykedve nézz rám mikor megölel, és mesélni kezd. Iszom minden szavát, élvezem, hogy engem tüntet ki minden figyelmével. Én is irigy lennék magamra ha nem szánnám magamat. Nem merem neki bevallani, hogy szeretem. belezúgtam a legjobb haveromba!

- Akkor, délután eljössz? - kérdezi, én pedig bólintok. Megpuszil és elmegy a órára. Ma este lesz a próba játéka a Bayern Müchen-nél, évek óta erről álmodik és végre sikerült neki.  Otthon a nevelő anyám vár. Nevelőapám már dolgozik.  A nevelő szüleim 5 éves koromban fogadtak örökbe. 4 éves voltam mikor a szüleim és a bátyám meghalt. Autó baleset volt.

- Nenna - szólt anya

- tessék? - mosolygok rá

- Mész ma valahova? - kérdezi kedvesen

- Igen - mondom  - Marionak ma lesz a próba játéka

- Siess haza valamit mondani akarok - mondja, és megpuszil. Pénzt, telefont és lakás kulcsot viszek magammal. A stadion előtt Götze vár s együtt megyünk be. Sok ember van már itt. Leülök egy helyre amin Mario neve szerepel. A játék kezdettét veszi...

- Sikerült - mondja boldogan én pedig a nyakába vettem magamat. Ekkor azonban jön valami. A szemembe nézz majd megcsókol. Erre vártam már évek óta és jobb mint képzeltem. Csókja óvatos volt. Nem tudta, hogy akarom. Miután elváltunk megcsókoltam. Ekkor már biztos volt benne.

~ 5 évvel korábban 

- Mi van Schönsten(Nenna vezeték neve Schöner ami magyarul szebbet jelent, így pedig legszebbet, hivatalosan Am Schönsten lenne de rövidítettem. szerk.) ? - kérdezi Neuer. Götzének sikerült bekerülni a válogatottba is. Ő éppen öltözik az edző ruhájában, a német válogatót mezében lesz. Neuer ül itt mellettem akivel elég jobba lettem a Bayern-es edzések alatt és a válogatott edzései alatt is. 

- Mi lenne Besser( Neuer magyarul újabbat jelent, a besser pedig jobbat.szerk.)? - kérdezek vissza. 

- Nem tudom. Mondjuk kapcsolati gondok Götzével - mondja 

- Még mit nem - mondom. Azonban Besser-nek menni kell. Mario megcsókol még utoljára majd megy. Én pedig őt figyelem ahogyan játszik ahogyan minden olyan tökéletes. 

~ 4 évvel korábban 

- Asszonyom, kérem üljön le - mutat az orvos egy székre. Leülök oda, Götze pedig mellém ül. Kezemet szorítja ahogyan én is ezt teszem. Hónapok óta panaszaim vannak. Mikor fekszem remeg a kezem, és van, hogy alig tudok mosolyogni. A kezem most is remeg. Néhány napja csináltak egy CT-t. 

- Amit most mondani fogok, az a betegség eléggé ritka fiataloknál, főleg 20 éveseknél. Azt kell, hogy mondjam Fraulein Schöner, hogy ön Parkinson-korban szenved, a betegség gyógyithatalan - a hír sokként ér, engem és Mariot is. Azt hittem nem lesz valami durva. Valami egyszerű, és gyógyítható. Götze a kezelésről kérdez, azt mondja a pénz nem akadály. Gyógyszereket kapok amikkel 2-5 évig tünetmentes leszek, majd jön a betegség végső stádiuma. A végső stádiummal jön a fájdalom, s majd a kinzó halál, és az, hogy hülye leszek, az írásom folyamatosan összefog menni.....és a betegség átveszi rajtam az uraltam.  Ezután jön a neheze, Götze kifizet bármit, hogy jól legyek. 

Felveszem a pizsimet ami Mario egyik pólója. Kezem nem remeg, a gyógyszerek miatt.  Mikor kimegyek Götzét látom meg az ágyon ülve, arcát kezeibe temeti, miközben válarászkodik. érkezésemre felnéz és kezét nyújtja. Ölébe ülök, fejét mellemre hajtja és sír, én is sírók vele együtt. Derekamat karolja át, én pedig  haját simogatom. Így ülünk a jövőnket gyászolva...

~ 2 évvel korábban 

- Hová megyünk? - kérdezem mosolyogva 

- Titok - mondja miközben mosolyog. 20 perc múlva egy éterem előtt áll meg. Bevezet. Egy eldugott asztalhoz ülünk le csak ő meg én. Jót beszélgetünk nem gondolunk a betegségemre arra, hogy nem sokára lehet, hogy meghalok. Sokat nevetünk, nevetünk Neuer-en aki valami iszonyú vicces fejet vágott, Lahm-on aki kiparodizálta  őt , és Müller-en aki valami nagyon béna szó viccet lök napok óta, ki hinné a komoly arcú Thomas Müller-ről, hogy ilyen kis vicces gyerek.

- Mikor menjünk a szüleidhez? - kérdezi

- Nem tudom. Mikor jó neked? - kérdezek vissza

- Este meccsem lesz, de holnap után jó - mosolyog.

- Oké - mondom, és eszem tovább. Azonban néhány perccel később lekapcsolják a villanyokat és csak egy parányi fény van, egy másik helységben mellettünk. Gyertyák. Mario megfogja a kezemet és felállít elveszít addig a pontig. Egy hatalmas teremben vagyunk ahol gyertyák vezetnek egy asztalhoz. Odamegyek az asztalhoz egyedül.  Szinte el sem hiszem ami oda van rakva. "Hozzám jössz?"  Oldalra fordulva ő van őt. Ott térdel, és egy gyűrű van a kezében. Szemeimben könnyek gyűlnek. Válaszra vár én pedig csak bólogatok meg se tudok szólalni. Felhúzza kezemre e gyűrűt majd megölel, megcsókol.

Este nagyon jól játszik, mindenki csodálkozik rajta. Boldogságtól kicsattan ahogyan én is. Götzés mezben a lelátón ülve. És persze mikor gólnak örül. Nekem ajánlja a gólt. A meccs végén még egy kicsit a pályán maradnak. Lemegyek hozzá és átmászok  a "kerítésen". Neuer-hez megyek mivel Götze nagyon beszél az edzővel.

- Schönsten! - karol át Neuer.

- Besser! - karolom át én is.

- Mizu?

Erre megmutatom a kezemet. Leesik az álla.

- Frau Götze - mosolyodik el. Én is elmosolyodom. Lehet, hogy nem lesz időm Mario feleségének lenni, lehet, hogy a gyógyszerek nem adnak annyi időt mint a legtöbb embernek,. Lehet,hogy én hamarabb ott leszek. Neuer észreveszi szomorúságomat és megölel.

- Nyugi, Nenna - először szólít a nevemen - Mario nem engedi, hogy meghalj

Csak erről nem ő dönt - gondolom

~ 1 évvel korábban 

- Miért vagy itt? - kérdezi egy lány. Kék haja van, rockeresen van felöltözve. Mosolyog. 

- Parkinson - mondom és bólint. Ma kell új receptért jönnöm. - Te? 

- Leukémiás voltam még 1 évvel ezelőtt. Kontrollra jöttem - mondja én pedig bólintok. 

- Emily vagyok - mondja 

- Nenna - mondom és megrázom a kezét amit nyújt. Ezután behívják. Én még itt maradok, de engem is behív a saját orvosom. Megkapom a receptemet, és már mennék ki azonban a kék hajú lány ott van. Mikor meglát feláll. 

- Gyere, igyunk valamit - mondja én pedig bólintok. 

Ezután összebarátkozunk. Nyíltam mesél arról ami vele történt, és nem is foglalkozunk velem. Azzal, hogy kinek vagyok a nője, elmondása szerint nem is nagyon szereti a focit. Én is mesélek neki. Elmondom, mióta vagyok beteg, mióta tart ez a pokol. Úgy érzem találtam egy legjobb barátot. 

~ Fél évvel korábban 

- Nyertem! - hívót fel legjobb barátom. Emily megnyerte a tehetség kutatót. Em-nek lesz egy lemeze, és persze pénze. Síkitani kezdek, mire Götze kérdően nézz rám. Emily-nek sikerült az álma, énekes lehet. Továbbra is sikítünk, hangján érzem, hogy sír. Megbeszéljük, hogy holnap feljön hozzánk. Letesszük a telefont. 

- Nyert - mondom, és bólint. 

- Szóval, Kéki nyert, király - mondja, és magához húzz. Mario és Em nem nagyon szeretik egymást. Igazából nem is tudom, hogy miért nem, egyszerűen csak nem rajonganak egymásért. Götze megcsókol és már teljesen izgalomba van a VB miatt ami fél év múlva van itt. Sokat készült rá. Megcsókol majd lefektet az ágyra. És ezután pedig csak élvezzük egymást. 

~ Jelen

- Brazília 

- Itt lesz a meccsetek, Rio-ban? - kérdezem Mario-t, a reptéren 

- Pontosan - mondja. És átkarol. Mind ketten félünk. Félünk hisz már 5 éve pedig vagyok. Lassan felhagynak majd a gyógyszerekkel, lassan meghalok. Müller lép mellém. Mosolyog. 

- Mizu.Nenna? - kérdezi boldogan 

- Mi lenne, Thomas? - kérdezek vissza. Megpuszil majd tovább megy. Nehezen jutunk ki a reptérről. Ezután a szállodába megyünk ahol egy szobába vagyunk Götzével. 

A szobánk csodásan nézz ki. A kilátás kitűnő. Látni a stadiont, és Jézus szobrot ami reméljük egy hónap múlva német színekben fog fürödni. Götze átkarol hátulról. Megfogom a kezét. Puszit adok a szájára. 

- Álmodni sem mertem erről. Itt vagyok a VB-n és a hazámért állok helyt. - mondja 

Karjaimat a nyakába akasztom.

- Ez nem a katonaság, ez csak foci - mondom      

- És nekem a világon a 2.legfontosabb dolog. - mondja, megcsókolom. Derekamat fogja. Késő este van már, így elmegyek fürödni. Leveszem a  ruháimat. Hihetetlenül sovány vagyok, már nem karcsú hanem sovány. Látszik rajtam ahogyan kinézek. Beteg vagyok, és már nincsen sok hátra. Érzem, hogy nemsokára megfogok halni. Beszállok a zuhany alá, azonban meg kell kapaszkodnom. Csak állok a zuhany alatt, és remeg a kezem. Megfogom a kezemet de nem áll le a  remegés. Kimegyek és felöltözöm, beveszek egy gyógyszert. A kezem még mindig remeg. Kimegyek és befekszem az ágyba, Götze mellé. A vőlegényem átkarol,vállába fúrom a fejemet, és aludni próbálok. 

Prológus

- Nem értesz... - mondom neki

- Ohh dehogynem! A menekülést választod a harc helyett! - kiabál rám

- Még mindig nem érted! Ez nem nátha hogy 1 hét múlva jól legyek! - kiabálok rá

Rám nézz. Leül a kanapéra és  fel nézz rám. Kezeim remegnek. Elfordítom a fejemet. Mellettem lévő tükörben látom hogy engem nézz. Csodálatos kék szemei most nem csillognak. Össze görnyedve ül ott, zokniját nézi amin a német zászló díszeleg. Beletúr  szőke hajába. Szólásra nyitja a száját de nem jön ki belőle hang. Megfogja kezemet magához húzz és megcsókol. Hátamat simogatja, csókja mohóbb nem is lehetne. Ahogy magához szorít. Ahogy kezeit a hátamon jártatja,  én is  mohó vagyok. Kezeimmel átrendezem tökéletesen beállított frizuráját. Csókunknak egy telefon hívás vett véget. Szerelmem felveszi azt, én pedig közben felállok. Elindulok cipőt venni de nem tudom befűzni a remegő kezemmel. Szőke hercegem jön a segítségemre. Mikor végezz puszit nyom az arcomra.

- Indulunk - súgja a fülembe. Bólintok majd felállok.  Hercegem már felkapta a  csomagokat és kilép az ajtón, én pedig remegő kezekkel, és lábakkal utána megyek.

Sziasztok! 

Itt a legújabb blogom prológusa! Hogy tetszik? 

Szerintetek ki ez  a focista? És min ment a vita? Nemsokára jön az 1.rész!