Epilógus

- Heidi reggeli! - szól apa, mire felállok. Lemegyek a lépcsőn. Apa ott áll a tűzhely mögött, és rántottát készít. Leülök  a bárszékre, és az ahhoz tartozó asztalhoz. Üzenetem érkezik. Luke írt miszerint nemsokára itt vannak, most szálltak le, és megírta melyik Hotelben vannak. Abba leteszi elém a reggelit, és ő is leül velem szembe. Lina jön ki a fürdőből, apa feleséged. Lina vörös hajú nő, aki jelenleg divatosabban fel sem lehetne öltözve. Megpuszilja apát. Lina külsőleg anya teljes ellentéte, legalább is képek alapján.   10 év kellet apának egy újabb komoly kapcsolathoz. De gyereket nem akar Linától, Lina pedig csúszik a kórból, de volt mikor jól jött, hogy van Lina. Mikor először megjött, vagy mikor először randizni hívtak. Ilyenkor ó volt, hogy van, de anyát nem tudta pótolni. Mindig bennem volt, hogy ő nem anya. Nem tudod anya lenne.   18 éve történt, pont ezen a napon. Apa rám mosolyog. Ma vagyok 18 éves, de anya ma halt meg.
- Mikor kezdődik a meccs? - kérdezem
- Nem kell eljönnöd - mondja
- De apa elmegyek ezen a napon mindig együtt voltunk.
- Luke is itt lesz. - mondja
- Apa, Luke egy egész hetet itt lesz. -mondom - és különben is egy egész délutánunk lesz együtt. És különben is apám utoljára játszik ma. És Bajnokok Ligája döntőben. - mosolygok rá - apa, az esti programunkra elvinném Luke-ot is.
- Jöjjön. - mosolyog, és megpuszil.
Felmegyek a szobámba, és sminkelek, majd késznek nyilvánítom magamat. Fehér felsőm csodásan áll rajtam, míg fekete nadrágom, és zárt cipőm tökéletesen passzol hozzám. A táskámba a legfontosabbakat beleszórom, és elindulok. A Hiltonban pedig már ott áll a recepciónál. Fekete felsőt visel, kék nadrággal, és sport cipővel. Haja tényleg rövidebb lett, de a szeme. 1 hónapja láttam utoljára. Berlinben találkoztunk. Nehéz vele táv kapcsolatban élni. Felé futok, és ő csókol meg először. Mohon csókol, kezeim a hajában járnak, az ő kezeivel pedig közelebb húz magához.
- Lukas da silva Santos - mondom a nevét köszönés képen
- Heidi Götze. - utánoz
- Hiányoztál - mondom
- Te is.
És elindulunk megnézzük az egész várost. Megmutatok neki mindent ami fontos nekem. És persze megismeri legjobb barátomat, Larát. És Lara pasiját, Stefan Neuert, aki maga is kapus, és ma áll be  először. Az apja már fél éve nem játszik, és Emilyvel boldogan élnek, Stef 18, akárcsak én, és mint apa elmondta mikor Stefant megcsinálták Manu és Em még utálták egymást. De anya halála összehozta őket. Együtt indulunk el az arénába, a város nézés után. Luke végig a kezemet fogja. Mikor bemegyünk apát keresem, de nem találom. Körbe nézek, de nem találom. De látom helyette Thomas Müllert. Müllernek is ez az utolsó meccse.  Megkérdezem apa hol van.
- Neymarral meg néhány Barcelonással dumál - mondja. Sok sikert kívánunk neki.
Tényleg ott van ahol mondta.
- Nem hittem volna, hogy sógorok leszünk. - hallom meg Neymar hangját. Mindenkit üdvözlünk, és apát megölelem. Adok neki egy puszit és megbeszéljük, hogy a temető előtt találkozunk.
Kézen fogva megyünk ki és ülünk le. Em mellettem foglal helyet, ahogy Neuer is. VIP helyünk van, mint minden meccsen. A meccs kezdődik. Stefan jól véd, és a Barca nem is talál be, de a Bayern igen. Egy új srác Zimmerman talált be. 1-0 a javunkra. A második féldőben a Barcelona betalál, de a meccs végén hosszabításban, apu belövő. Müllertől kapja a góltpaszt. Felkiáltok. Ugrálni kezdek örömömben. Megölelem, Neuert, és Emilyt is. Utolsóként megyünk le a VIP helyről. Mi négyen.
- Hová megyünk? - kérdezi Luke
- Anyához - válaszolok. Apa, és Stefan vár már minket. Lara is ma velünk jön. Két autóval megyünk, És a temető előtt meg állunk. LEfizetjük az őrt, hogy zárás után bemehessünk. Még világos van így nem túl ijesztő. Anya sírja, fekete márvány, a neve szép betűkkel szerepel rajta. Nagyszüleim már itt vannak, de menni készülnek. Még megölelnek, és bemutatom Luke-ot, de már mennek is. Leülök a sírra, Stefan pedig mellém  csak ő földre. Emily leteszi a virágot, és beszél. Mindig elmeséljük az éves történéséket, elmondja, hogy apa ma nyert, és hogy Stefan jól védet. Aztán Neuer jön, ő is beszél, de ő csak vicceket mesél. Aztán én jövők, bemutatom Luke-ot aki a kezemet fogja. Tudom, hogy tudja, hogy most egy elég intim dolgot lát. Felállok, és elmegyünk, de apa mindig tovább marad. Azt hiszem apa még most is szerelmes, nem ez biztos. Anya mindig közöttük Linával. Lina ezért nincsen itt, mert anya olyan ma is mint egy szerető. Mindig ott van, soha nem tűnik el. Ő a harmadik fél. Luke-al ketten megyünk csak. A Hilton előtt megállunk.
- Furcsa, hogy nem ismertem - mondom
- Elhiszem - ölel át. Sírni kezdek. Siratom  a soha nem volt anyámat.
- Egyébként, Boldog Születésnapot, tudom nem ma ünnepled, de ezt odaadom, még van valami holnapra is. - mosolyog, és elővesz, és nyakláncot. Egy L, és H van benne összefonódva. Megcsókolom.
- Nagyon tetszik - mosolygok. Megkérem, hogy tegye fel, és megteszi. 18 lettem nagykorú, de nincsen nagy bulim, sem ilyesmi. Minek mikor nekem ez a nap a halállal egyenlő? A saját születésnapom? Ezért tartjuk holnap, és nem ma. Mert egy mindenkinek a gyász napja. Megcsókol még utoljára és felmegy. Hazamegyek. Otthon köszönök.
- Heidi, gyere kérlek a dolgozóba. - szól apa
Odamegyek, és látom egy könyv van a kezében. Odaállok elé, ő pedig felnézz rám.
- Boldog Születésnapot. - mondja
- De nem ma tartjuk. - mondom
- Nem is tőlem kapod ezt. - adja oda könyvet. Megköszönöm, majd elköszönök, és felmegyek. Elég vastag. Leülök az ágyamra. Levelek egy meg nem született gyerekemhez....
Anya neve szerepel mint író. Olvasni kezdek, és elkezdenek folyni a könnyeim. Nekem írta. Nekem szól minden. Nekem írt. Gondolt rám. Letörlöm a könnyeimet, és leteszem a könyvet. átöltözök pizsamába, és lefekszem aludni, de nem tudok várni, felkapcsolom  a villanyt, és elolvasom. Anya tanácsait, és  történeteit. Meg sem állok a könyv végéig. 18 éve nem kaptam belőle sokat, de hirtelen mintha itt lett volna.

The End 

Sziasztok! 

Itt lenne a vége. 

Gondoltam mondok egy két dolgot mielőtt itt vége lenne. Az epilógusban említett fiú a másik focis blogom párjának fia, ha valaki nem olvasta és kedve van hozzá itt a LINK . Aztán a sztori, honnan jött? Nem tudom, de egy betegségről akartam írni. Rák az nagyon elcsépelt, de a Parkinson. Arról kevesen írnak, így gondoltam legyen az. Nenna halála, nem tudtam, hogy olyan lesz mint volt, azt gondoltam fog még mondani valamit, de így drámaibb lett. A könyv ötlete pedig egy tudóstól jött aki ALSben szenvedett(nem Stephen Hawkingra gondolok), és ő írt egy ilyen regény a fiának amit Levelek egy meg nem született gyermekhez címen ellehet olvasni magyar nyelven is. A tudós hölgynek 1970-ben jelent meg a könyv. Mario Götze személyét így képzelem el, és persze Neuert is. Tudtam, hogy gyerekük lesz, de sztori többi eleme időközben jött. Lina ötlete nem olyan régen jött, persze romantikus lett volna. ha végig nem lesz senkije, de azt hiszem az nem lett volna valóság hű:) 

Köszönöm aki olvasta  a blogomat, hogy elolvasta:) 

Még fogtok ám hallani rólam! 
UI: Kinek mi volt a kedvenc része? Írjátok le kommentben, és továbbra is lehet küldeni a teóriákat mi történt Götzével, és hogy találkozott Linával.