Sziasztok!
Megjött az első fejezet!
Remélem tetszeni fog!
A fejezet eleje és majdnem az egész éveket ugrik, a jelenik. Visszamegyünk az időbe, és mindent megismerünk.
Jó Olvasást!
xx.Anett.xx
Megjött az első fejezet!
Remélem tetszeni fog!
A fejezet eleje és majdnem az egész éveket ugrik, a jelenik. Visszamegyünk az időbe, és mindent megismerünk.
Jó Olvasást!
xx.Anett.xx
~ 6 évvel korábban
.jpg)
- Nenna! - hallom meg mögülem legjobb barátom hangját. Mikor megfordulok a folyosó végén látom meg őt. Ott áll és rám mosolyog. Boldogan fut felém. fekete pólóba van, sötét kék farmerben és tornacipőben. Minden lány őt nézi, hisz' a suli legmenőbb fiújáról van szó. Én persze a szürke kisegér aki annak köszönheti Götze figyelmét, hogy a legjobb barátja, és persze a szomszédja. Ő most fog végezni míg én még poshadok egy évet. Minden lány irigykedve nézz rám mikor megölel, és mesélni kezd. Iszom minden szavát, élvezem, hogy engem tüntet ki minden figyelmével. Én is irigy lennék magamra ha nem szánnám magamat. Nem merem neki bevallani, hogy szeretem. belezúgtam a legjobb haveromba!
- Akkor, délután eljössz? - kérdezi, én pedig bólintok. Megpuszil és elmegy a órára. Ma este lesz a próba játéka a Bayern Müchen-nél, évek óta erről álmodik és végre sikerült neki. Otthon a nevelő anyám vár. Nevelőapám már dolgozik. A nevelő szüleim 5 éves koromban fogadtak örökbe. 4 éves voltam mikor a szüleim és a bátyám meghalt. Autó baleset volt.
- Nenna - szólt anya
- tessék? - mosolygok rá
- Mész ma valahova? - kérdezi kedvesen
- Igen - mondom - Marionak ma lesz a próba játéka
- Siess haza valamit mondani akarok - mondja, és megpuszil. Pénzt, telefont és lakás kulcsot viszek magammal. A stadion előtt Götze vár s együtt megyünk be. Sok ember van már itt. Leülök egy helyre amin Mario neve szerepel. A játék kezdettét veszi...
- Sikerült - mondja boldogan én pedig a nyakába vettem magamat. Ekkor azonban jön valami. A szemembe nézz majd megcsókol. Erre vártam már évek óta és jobb mint képzeltem. Csókja óvatos volt. Nem tudta, hogy akarom. Miután elváltunk megcsókoltam. Ekkor már biztos volt benne.
~ 5 évvel korábban
- Mi van Schönsten(Nenna vezeték neve Schöner ami magyarul szebbet jelent, így pedig legszebbet, hivatalosan Am Schönsten lenne de rövidítettem. szerk.) ? - kérdezi Neuer. Götzének sikerült bekerülni a válogatottba is. Ő éppen öltözik az edző ruhájában, a német válogatót mezében lesz. Neuer ül itt mellettem akivel elég jobba lettem a Bayern-es edzések alatt és a válogatott edzései alatt is.
- Mi lenne Besser( Neuer magyarul újabbat jelent, a besser pedig jobbat.szerk.)? - kérdezek vissza.
- Nem tudom. Mondjuk kapcsolati gondok Götzével - mondja
- Még mit nem - mondom. Azonban Besser-nek menni kell. Mario megcsókol még utoljára majd megy. Én pedig őt figyelem ahogyan játszik ahogyan minden olyan tökéletes.
~ 4 évvel korábban
- Asszonyom, kérem üljön le - mutat az orvos egy székre. Leülök oda, Götze pedig mellém ül. Kezemet szorítja ahogyan én is ezt teszem. Hónapok óta panaszaim vannak. Mikor fekszem remeg a kezem, és van, hogy alig tudok mosolyogni. A kezem most is remeg. Néhány napja csináltak egy CT-t.
- Amit most mondani fogok, az a betegség eléggé ritka fiataloknál, főleg 20 éveseknél. Azt kell, hogy mondjam Fraulein Schöner, hogy ön Parkinson-korban szenved, a betegség gyógyithatalan - a hír sokként ér, engem és Mariot is. Azt hittem nem lesz valami durva. Valami egyszerű, és gyógyítható. Götze a kezelésről kérdez, azt mondja a pénz nem akadály. Gyógyszereket kapok amikkel 2-5 évig tünetmentes leszek, majd jön a betegség végső stádiuma. A végső stádiummal jön a fájdalom, s majd a kinzó halál, és az, hogy hülye leszek, az írásom folyamatosan összefog menni.....és a betegség átveszi rajtam az uraltam. Ezután jön a neheze, Götze kifizet bármit, hogy jól legyek.
Felveszem a pizsimet ami Mario egyik pólója. Kezem nem remeg, a gyógyszerek miatt. Mikor kimegyek Götzét látom meg az ágyon ülve, arcát kezeibe temeti, miközben válarászkodik. érkezésemre felnéz és kezét nyújtja. Ölébe ülök, fejét mellemre hajtja és sír, én is sírók vele együtt. Derekamat karolja át, én pedig haját simogatom. Így ülünk a jövőnket gyászolva...
~ 2 évvel korábban
- Hová megyünk? - kérdezem mosolyogva
- Titok - mondja miközben mosolyog. 20 perc múlva egy éterem előtt áll meg. Bevezet. Egy eldugott asztalhoz ülünk le csak ő meg én. Jót beszélgetünk nem gondolunk a betegségemre arra, hogy nem sokára lehet, hogy meghalok. Sokat nevetünk, nevetünk Neuer-en aki valami iszonyú vicces fejet vágott, Lahm-on aki kiparodizálta őt , és Müller-en aki valami nagyon béna szó viccet lök napok óta, ki hinné a komoly arcú Thomas Müller-ről, hogy ilyen kis vicces gyerek.
- Mikor menjünk a szüleidhez? - kérdezi
- Nem tudom. Mikor jó neked? - kérdezek vissza
- Este meccsem lesz, de holnap után jó - mosolyog.
- Oké - mondom, és eszem tovább. Azonban néhány perccel később lekapcsolják a villanyokat és csak egy parányi fény van, egy másik helységben mellettünk. Gyertyák. Mario megfogja a kezemet és felállít elveszít addig a pontig. Egy hatalmas teremben vagyunk ahol gyertyák vezetnek egy asztalhoz. Odamegyek az asztalhoz egyedül. Szinte el sem hiszem ami oda van rakva. "Hozzám jössz?" Oldalra fordulva ő van őt. Ott térdel, és egy gyűrű van a kezében. Szemeimben könnyek gyűlnek. Válaszra vár én pedig csak bólogatok meg se tudok szólalni. Felhúzza kezemre e gyűrűt majd megölel, megcsókol.
Este nagyon jól játszik, mindenki csodálkozik rajta. Boldogságtól kicsattan ahogyan én is. Götzés mezben a lelátón ülve. És persze mikor gólnak örül. Nekem ajánlja a gólt. A meccs végén még egy kicsit a pályán maradnak. Lemegyek hozzá és átmászok a "kerítésen". Neuer-hez megyek mivel Götze nagyon beszél az edzővel.
- Schönsten! - karol át Neuer.
- Besser! - karolom át én is.
- Mizu?
Erre megmutatom a kezemet. Leesik az álla.
- Frau Götze - mosolyodik el. Én is elmosolyodom. Lehet, hogy nem lesz időm Mario feleségének lenni, lehet, hogy a gyógyszerek nem adnak annyi időt mint a legtöbb embernek,. Lehet,hogy én hamarabb ott leszek. Neuer észreveszi szomorúságomat és megölel.
- Nyugi, Nenna - először szólít a nevemen - Mario nem engedi, hogy meghalj
Csak erről nem ő dönt - gondolom
~ 1 évvel korábban
- Miért vagy itt? - kérdezi egy lány. Kék haja van, rockeresen van felöltözve. Mosolyog.
- Parkinson - mondom és bólint. Ma kell új receptért jönnöm. - Te?
- Leukémiás voltam még 1 évvel ezelőtt. Kontrollra jöttem - mondja én pedig bólintok.
- Emily vagyok - mondja
- Nenna - mondom és megrázom a kezét amit nyújt. Ezután behívják. Én még itt maradok, de engem is behív a saját orvosom. Megkapom a receptemet, és már mennék ki azonban a kék hajú lány ott van. Mikor meglát feláll.
- Gyere, igyunk valamit - mondja én pedig bólintok.
Ezután összebarátkozunk. Nyíltam mesél arról ami vele történt, és nem is foglalkozunk velem. Azzal, hogy kinek vagyok a nője, elmondása szerint nem is nagyon szereti a focit. Én is mesélek neki. Elmondom, mióta vagyok beteg, mióta tart ez a pokol. Úgy érzem találtam egy legjobb barátot.
~ Fél évvel korábban
- Nyertem! - hívót fel legjobb barátom. Emily megnyerte a tehetség kutatót. Em-nek lesz egy lemeze, és persze pénze. Síkitani kezdek, mire Götze kérdően nézz rám. Emily-nek sikerült az álma, énekes lehet. Továbbra is sikítünk, hangján érzem, hogy sír. Megbeszéljük, hogy holnap feljön hozzánk. Letesszük a telefont.
- Nyert - mondom, és bólint.
- Szóval, Kéki nyert, király - mondja, és magához húzz. Mario és Em nem nagyon szeretik egymást. Igazából nem is tudom, hogy miért nem, egyszerűen csak nem rajonganak egymásért. Götze megcsókol és már teljesen izgalomba van a VB miatt ami fél év múlva van itt. Sokat készült rá. Megcsókol majd lefektet az ágyra. És ezután pedig csak élvezzük egymást.
~ Jelen
- Brazília
- Itt lesz a meccsetek, Rio-ban? - kérdezem Mario-t, a reptéren
- Pontosan - mondja. És átkarol. Mind ketten félünk. Félünk hisz már 5 éve pedig vagyok. Lassan felhagynak majd a gyógyszerekkel, lassan meghalok. Müller lép mellém. Mosolyog.
- Mizu.Nenna? - kérdezi boldogan
- Mi lenne, Thomas? - kérdezek vissza. Megpuszil majd tovább megy. Nehezen jutunk ki a reptérről. Ezután a szállodába megyünk ahol egy szobába vagyunk Götzével.
A szobánk csodásan nézz ki. A kilátás kitűnő. Látni a stadiont, és Jézus szobrot ami reméljük egy hónap múlva német színekben fog fürödni. Götze átkarol hátulról. Megfogom a kezét. Puszit adok a szájára.
- Álmodni sem mertem erről. Itt vagyok a VB-n és a hazámért állok helyt. - mondja
Karjaimat a nyakába akasztom.
- Ez nem a katonaság, ez csak foci - mondom
- És nekem a világon a 2.legfontosabb dolog. - mondja, megcsókolom. Derekamat fogja. Késő este van már, így elmegyek fürödni. Leveszem a ruháimat. Hihetetlenül sovány vagyok, már nem karcsú hanem sovány. Látszik rajtam ahogyan kinézek. Beteg vagyok, és már nincsen sok hátra. Érzem, hogy nemsokára megfogok halni. Beszállok a zuhany alá, azonban meg kell kapaszkodnom. Csak állok a zuhany alatt, és remeg a kezem. Megfogom a kezemet de nem áll le a remegés. Kimegyek és felöltözöm, beveszek egy gyógyszert. A kezem még mindig remeg. Kimegyek és befekszem az ágyba, Götze mellé. A vőlegényem átkarol,vállába fúrom a fejemet, és aludni próbálok.
