6.Fejezet Levelek egy még nem született gyerekemhez

Teltek  a napok, hónapok pontosan 1 hónap és 30 nap. Ezalatt a 30 nap alatt, Mario nem teljesen bocsátott meg, persze mindenki másnak ezt mondja, hogy mennyire örül, de én tudom, hogy nem így van, 5 hónapos terhesen a hasamon már bőven látszik, hogy a szívem alatt hordom német ország következő nagy focistáját, de mi már tudjuk, hogy kislány lesz. Egy kis hercegnő. Mario nem tudd örülni neki, míg én éjjel nappal a hasamat fogom addig ő egyszer nem fogta meg, nem tudta nézni azt ahogyan néha, szenvedek hiszen  a legtöbb gyógyszert nem szedtem már. Götze a munkába temetkezett. Mindig kint van a pályán keveset van otthon. Reggel is üres volt az ágy mellettem de miben reménykedtem? Kimentem  a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felvettem egy nadrágot, a kedvenc fekete pólómat,és végül egy torna cipőt. Kimentem a konyhába, ahol  a kanapén  megtaláltam a kardigánomat. Megfésülködtem, és sminkeltem. Körbe néztem a házban. Az ebédlő asztalon találtam egy cetlit miszerint Mario ma korábban jön, és egy újság cikk volt. A terhességemről írtak benne. Kimentem a postáért, és ott voltak a leleteim. berohantam a lakásba,és leültem az egyik székre. Egyből kinyitottam és ami benne volt. A vizsgálatok szerint utolsó fázisú Parkinsonban vagyok. A pokol fog ezután következni gyógyszerek nélkül. Szép lassan a már szinte elvesztett írás képességem után, az agyam tönkre fog menni, nem tudok majd menni, az agyam ezen része, elpusztul mintha ALSben szenvednék, igaz akkor már halott lennék.  Nem tudtam mit tegyek. Felhívjam a férjemet, vagy anyámat esetleg a legjobb barátomat? Nem. El kell mennem valahová. Először egy étteremben találtam meg a helyemet. Reggeliztem, elég bőségesen. Ezután beteg  a plazába mentem. Vettem magamnak néhány ruhát, és a babának is. Következőleg pedig egy könyvesboltba mentem. Végig néztem a könyveket és ekkor eszembe jutott. Valószínűleg  alányom, nem fog ismerni, de valamit kell kapnia belőlem. El kell neki mesélnem valamit. Tudnia kell mi van velem. Hogy én szeretem már most. Könyvet kell írnom neki. Kifizettem amit találtam és sietek haza. Azonban otthon kellemes illatok várnak. A kedvenc kajám. Letettem a dolgaimat,és a konyhába rohantam. A férjem volt ott. A hús sült, ő pedig ott állt, a tűzhelynél. Elmosolyodtam. Oda mentem mögé és átkaroltam. Belepusziltam a két lapockája közé.
- Mindjárt kész vagyok várj még! - kérlelt.
Elindultam az ebédlőbe, ahol ott voltak a leleteim ahogy hagytam, szóval nem nézte még meg. A szobánkba mentem ahol ott volt a cucca, soha nem rakja ki. Elővettem  a ruháit, és a fürdőbe vittem. Ezután pedig a nappaliba mentem, és leültem  a tévé elé. A híradó kezdődött innen rájöttem 6 óra van.  Götze jött értem.
- Jöhetsz - mosolygót rám.
A konyhában lévő bár székeken eszünk mint régen, de nem beszélünk. Azt sem tudom miért nem mondd semmit. Én sem tudom mit mondjak neki, ő olyan mintha nem akarna engem. És lehet, hogy így is van.
- Ha válni akarsz mondd el - jelentem ki, mire megáll az evésben, és fel nézz rám.
- Mi?
- Váljunk ha ezt akarod, nem vetnélek meg - jelentem ki
- Nenna, ennyire  hülyének nézel? Nem foglak elhagyni, de nehéz. Tudod mennyire nehéz? Mennyire nehéz, hogy nem leszel mellettem, hogy tudom már csak 4 hónapig vagy velem? Eddig nem tudtam, de most már igen és ez rossz.  És fáj, Nenna.
- Sajnálom.
- Mit sajnálsz, kicsim? - kérdi gyengéden - azt, hogy lesz egy csodás lányunk? Ne tedd.
- Akkor nem haragszol?
- Soha. Szeretlek Nenna - mosolyog, és felém hajol. Csókja most is csodálatos szavakba nem lehet ez önteni ami köztünk van. Az a harmónia. Féltem őt, mi lesz vele nélkülem, a gyászában még vele lesz egy gyerek is akit fel kell nevelnie.
- Szeretlek - mosolygok én is.
Ezután tovább eszünk. Evés után míg én elmosogatok odaadom neki  a leleteimet. Mire végezz helyet foglalok vele szembe, és sír látom a könnyeket. Nekem is hullani kezdenek.
Az ölébe ülők, ő pedig átkarol. Simogatom a fejét nyugtatom.  De nem használ. Nem tudd a képekről sem a könyvről. Elkezdem neki mondani, hogy soha nem fogom elhagyni, a szellemem vele lesz. Biztosítom arról, hogy szeretem. Kijelenti, holnap elmegyünk Manuval valahová mert be akarja mutatni  a barátnőjét. Felállok a karjai közül és megmutatom neki a ruhákat. Mind nagyon tetszik neki, és végül eldöntjük a lányunk Heidi lesz. Mind kettőnknek nagyon tetszik ez a név. Mario ezután elmegy fürődni én pedig addig lemosom a festékemet, és magamra kapom a pizsimet. Götze befekszik az ágyba, és hamar elalszik azonban én még fent maradok, és előveszem a gépemet. Elindítom a World- ot és írni kezdek. Elkezdem mesélni mikor megismertem Götzét. Az éveket összefoglalom,elmondom milyen volt megtudni, hogy Parkinsonos beteg vagyok. A foci VBig írom, hogy tudja, onnan változás jön. A történet, szépen kezdődik. Egy memoár amit csak ő fog olvasni. Így meg fog ismerni vele fogok maradni, örökké. Ha nagy lesz és ezt elolvassa tudni fogja, hogy már most szerettem. Heidi. Olyan csodás neve lesz.  Az idő későre jár én pedig álmos leszek. Elmentem de kell neki egy cím. Mi legyen? Mikor eszembe jut egy remek cím. Levelek egy még nem nem született gyerekemhez. Így lesz elmentve, ez lesz a címe. Lecsukom  a laptopom és leteszem az éjjeli szekrényemre. Mariohoz bújok aki átkarol. Szeretem. És végre érzem ő is szeret.

Sajnálom azt, hogy nem hoztam részt, de nem volt időm és sajnos visszajelzést se kaptam, hogy érdekelne valakit, így KOMENTELJETEK  , A következő rész jövő szombatra érkezik valószínűleg, de nem ígérem esetleg vasárnap:) A blog nem lesz hosszú, leginkább a blog lesz Nenna könyvem szóval valószínűleg max.20 fejezet. Ezután még nem tudom mi lesz, de  remélem tudom majd írni:) Szóval remélem tetszett  a rész.