9.fejezet Mi lesz?

Reggel, nehezen keltem fel. A hasam hatalmas, de nem is csodálkozom rajta, a kilencedik hónapban járok. Vagyis már annak is  a végén.  1 hét múlva megszületik Heidi,én pedig meghalok. Vége lesz. Konyhába megyek először. Ránézek az órára ami azt jelzi már 10 óra van. Kiveszem a narancslevet és kiöntöm magamnak, és megiszom. Hallom, hogy csengetnek. Az ajtóhoz megyek és kinyitom. Emily áll az ajtóban. Fekete ruhát visel, barna harisnyával, és bakanccsal. Haja pedig össze van kötve, sminkje szolid. Megölel. Em és Neuer nem találkoztak egymással hónapok óta, azóta a bizonyos eset óta. Em azóta már dobta Kroost. Emily senkivel nem randizik, és van egy sejtésem, hogy miért. Bejön és leül a kanapéra.
- Kérsz enni valamit? - kérdezem
- Igen, egy szendvics jól esni - mosolyog
Megcsinálom neki a szendvicset és leülök mellé.
- Pihened kéne, Nenna. - mondja
- Pihentem eleget, mást sem csináltam mint pihentem - jelentem ki
Enni kezd. Mario jelenik meg a háló ajtajában. Rám mosolyog, de mikor meglátja Emilyt, le is hervad a mosoly az arcáról.  Köszönnek egymásnak. Mario megpuszilja az arcomat. Elmegy a fürdőbe, és hallom, hogy megnyitja  a zuhanyt.
- Hogy viseli? - kérdezi meg, hangja nehéz, nehezen ejti ki a szavakat.
- El sem enged. Mindig együtt vagyunk. - mondom
Emilynek megszólal a telefonja. Bejelenti, hogy el kell mennie, a koncerttel valami gond van, és oda kell mennie. Bólintok. Megölel. Elmegy. Mario pedig megjelenik, egy szál törölközőben a csípőjénél. Elvarázsol. Felsőteste csodásan ki van dolgozva, és azt a focinak köszönheti. Bemegy a szobánkba és felöltözik. Mikor kijön, fekete felsőt visel, fekete nadrággal.
- El jössz velem? - kérdezi
- Hová?
- Neuer hívott valamit akar.
- Megyek. - jelentem ki
Felállok, és bemegyek a szobába. Egy blúzt veszek fel, és egy fekete nadrágot. A hajamat kifésülöm, és megyek a cipőmet venni, ami a tavaszi idő következtében a kedvenc balerinám lesz. Magamra kapok még egy kardigánt, és megyünk is.  Autóba ülünk, onnan megyünk ki München kertvárosába. Neuer háza hatalmas, hiába egyedül lakik csak. Marioval kézen fogva megyünk be. És mikor Manu ajtót nyit. Hatalmas fájdalmat érzek. A hasam mintha menne össze. Megszorítom a férjem kezét. Mario aggódik. Még pihenem kéne. Az orvos ezt mondta és bekének tartani.
- Jól vagyok - mondom
Neuer beenged minket. A kanapén foglalunk helyet. A fájdalom elmúlt, de jön másik. És mintha ez 15 percenként menne. Kiszaladok a vécére. És meglátom azt amit  nem kéne. Vér. És érzem, hogy valami folyik. Azonnal öltözőm. Heidi ma megszületik. Hatalmas öröm fog el. De tudom Mariot nem azt fogja.
- Götze! - kiabálok - menjünk a kórházba
A férjem egyből előttem terem, és felkap az ölébe. Manu már veszi is a cipőjét. Nincsen normális ruhában, csak egy melegítő van rajtra, meg egy Bayern Münchenes felső amilyen Götzének is van. Sport cipőt kap magára, és viszi a kocsi kulcsait. Mario mellém ül hátra, míg Neuer vezet. Hamar érünk a kórházba, ahol már a fájások túl gyakoriak. Jön egy nővér aki bekísér egy szobába. Kérik öltözék át, és jön mindjárt az orvos.

Mario Götze 

Bemegy az orvos én pedig helyet foglalok, egy széken. Neuer leül mellém. Felkéne hívnom Nenna szüleit, és utána Emilyt, aztán persze a srácokat, de nincsen erőm. A gyász amit érzek. Még nem állok arra készen, hogy elveszítsem. Hiába lesz ott nekem Heidi. Heidi. Tudom, hogy egy csodás kislány lesz, és mindent megfogok érte tenni, mert csak ő maradt nekem belőle. Csak ő lesz nekem Nennából. 

- Megyek felhívóm Nenna szüleit. - mondom, ő pedig bólint. Felállok és telefonálok, Frau Schöner veszi fel a telefont. Köszönök. Elmondom nekik mi a helyzet, ők pedig közlik már jönnek is. 

Vissza ülök a helyemre. Neuer is éppen leteszi a telefont. 

- Felhívtam Emilyt. - jelenti ki. Tudom milyen nehéz volt ez neki. Manuel szerelmes abba lányba, de azt hiszi ez csak plátói, hogy Em nem szereti de ez nem igaz. Én is ezt hitem, hogy Nenna nem szeret, hogy ez mind csak barátság. De aztán mikor megcsókoltam, és nem lökött el. Tudtam. Szeret engem. Aztán mikor igent mondod, és mikor annyit szenvedtünk. És most vége van.  Vége van az egésznek,. Frau Götze nemsokára halott lesz. De helyette lesz egy kislányom. Az egyik szemem sír a másik nevet. Felhívóm még a szüleimet. Apa vette fel a telefont. Elmondom neki mi a helyzet, és mondja már jönnek is. Aztán a srácokat hívjuk együtt Neuerel.  Mikor mindenki meg van, a térdemre könyöklök, és nézek lefelé. Fogalmam sincsen mi lesz. Aztán meglátom Nenna nevelő szüleit.  Milyen lehet? Nem lehetett gyerekük, és most akit kaptak, és szerettek meghal. Aztán meglátom Emilyt. Leül elénk, de nem bírja sokáig, a könnyei neki is folynak. Manura nézz, és feláll, és leül a legjobb barátom ölébe. Aztán megszólal egy hang. Heidi felsírt, de vele egy időben, egy éles sípolás is. És ekkor minden kiesik. A hang amit a filmekből jól ismerek, és a nagyszüleim halálos agyánál is ez szólt. Felállok és a falhoz állok. Beleverek egyet. Aztán leülök, és sírók. A könnyeimtől nem látok tisztán. Mindennek vége. Vége annak a 7 évnek amit együtt voltunk. Vége a szenvedésnek. Vége neki. Hallgatnom kellet volna Nenna szülei mikor azon az éjszakán felhívtak mikor megtudtuk mi baja van a feleségemnek, azt mondták hagyjam el, de nem tettem. A francba nem is bánom. Körbe nézek. Mindenki sír. Frau Schöner, a férje ingét fogja, és nekem nincsen ki segítsen. Egy orvos jön ki. 

- Ki az apa? - kérdi 

Felállok, letörlöm a könnyeimet. Elmondja mi  a helyzet. Nennát gépek tartják életben, de nem fog soha felkelni, de viszont egy egészséges kislányom van. Bemegyek a kórterembe. Ott vannak. A kislányom egy kiságyba, míg Nenna. Nenna még most is hihetetlenül szép. Elmondhatatlanul. Rövid haja a párnán terül szét, szemei le vannak csukva. Először alányomhoz megyek. Megkérdezik, hogy hívják 

- Heidi.....Heidi Götze - adok választ, mire bólintanak, és  alányom karjára egy karkötőt adnak ezzel a névvel. 

Aztán a kezemben a kicsivel leülök  Nenna mellé. És most búcsúzni kéne, de egy hang sem jön ki a torkomon. Felállok, és kimegyek, a kicsivel a kezemben. Odaviszem Nenna szüleinek. 

- Ő itt Heidi - jelentem be. A nagymamája a kezébe veszi, és nagypapa is, én pedig visszamegyek, de utánam jön Neuer, és Emily. Leülünk egy székre. 

- Nem tudom őt elengedni. - jelentem ki - Nem állok rá készen. 

- Az orvos azt mondta már nem fog felkelni - mondja Em 

- Tudom 

- Emlékeztek mikor először voltunk együtt négyen Paintboolozni? Nenna elbújt, egy hordóba, és így nyert, mindig akkor lőtt mikor a hordó előtt voltál - mosolyog Neuer, de közben folynak a könnyei 

- Vagy emlékeztek mikor ott volt egy edzésen, és minden gólt belőtt Manunak - mondja most Emily 

- És mikor elvettem? Az a mosoly. Sosem felejtem el, mikor felém jött. - mondom most én 

- Így kell rá emlékeznünk boldogan. Mikor boldog volt. - mondja Manu 

Kimegyünk, és aláíróm a papírokat, míg Nenna szülei bent vannak, hogy lekapcsolhatják őt  a gépekről. Nem tudom mikor fogják megtenni, de én most bemegyek, még utoljára. Leülök mellé, és megfogom a kezét. Nenna szülei kimennek így én egyedül maradok. 

- Tudod, emlékszem már, hogy kezdődött, életem legboldogabb napja volt, de nem azért mert bekerültem a Bayernbe, nem nem azért, hanem mert megtudtam, hogy szeretsz.  Aztán tudod melyik volt életem legrosszabb napja? Ez. Rosszabb mint bármelyik.  Szeretlek, Nenna jobban mint az életemet, ha most helyet cserélhetnénk, Nenna, hidd el megtenném, emlékszel mit mondtam neked egyszer mikor megkérdeztet mit fogok tenni ha nem leszek, azt mondtam utánad halok, sajnálom, de nem tehetem, mert itt van Heidi. Nem tudom mi lesz velünk, de megpróbálom magam összerakni érte. Szerelmes vagyok beléd.  Boldoggá tettél Nenna, és köszönöm. - felállok, és megpuszilom, aztán a szájára adok csókot.  Kimegyek, és leülök. Arcomat a kezembe temetem és sírni kezdek, egy nővér megy be, és néhány perc múlva meghallom azt az éles sípoló hangot,,,,

3 nappal később

- Na, Heidi itthon vagyunk - fogom meg a kislányomat.  Levetkőztetem, és leteszem  a kanapéra, míg tápszert csinálok neki. Eddig, Nenna szüleinél voltunk ahol ott voltak az én szüleim is. Aztán Manunál voltunk, és este itthon vagyunk.  Leteszem a kész tápszert a konyhába, és elviszem Heidit fürdeni. Miután megfürdettem, pelust adok rá, aztán egy Mickey egeres rugdalózott. Előveszem a tápszert, és etetni kezdem. Szépen megeszi majd beteszem az ágyába. Elringatom. A szoba falán ott van egy kép rólam és Nennáról amíg terhes volt. Feltörnek az emlékek. Nem voltam még kész arra, hogy elengedjem. És most itt vagyok, egy kislánnyal. A sajtó persze már tudja mi történt.  Felállok, és megsimogatom a lányom fejét. 

- Tudod, nehéz lesz, de menni fog, Heidi. Tudom, hogy menni fog anya nélkül. - mondom, és megpuszilom. 

Ezután a szobámba megyek. Nenna cuccai még elől vannak. A laptopja is. És egy könyv. Nem is tudom ezt olvasta. Kinyitom. Levelek egy meg nem született gyerekemhez..... 

El kezdem olvasni. Rólunk ír, ezt Nenna írta.  Elmeséli milyen jó volt. Elmondja, hogyan találkoztunk.  És az utolsó oldal. Egy nappal a szülés előtt írta. 

Tudod, Heidi, nem hiszem, hogy mind egészségesek maradunk, de mindenkinek jár egy igaz szerelem. És nekem volt benne részem, Édesapád boldoggá tett, nem hagyott el soha, nem hagyott pedig hidd el biztos elege volt belőlem mikor ahelyett, hogy bulizott volna a barátaival a VB után, ő hazajött velem. Örökké hálás leszek neki. ÉS hidd el, Heidi szeret  téged. Remélem, neked is lesz egy igaz szerelmed. 

Elmosolyodom, és közben letörlöm a könnyeimet. Egy kis boríték van a könyvhöz. Fényképek. Róla, a mezemben, aztán rólam mikor belövöm a gólt. És még több kép rólunk vagy róla. Nenna, elment, de ezeket itt hagyta nekünk. Nenna, még a halála előtt is ránk gondolt. Szerelmes vagyok belé, és ez soha nem fog változni. 

Sziasztok! 

Ez lenne az utolsó rész. Sajnálom, de nem volt már ihletem, de szerintem, egy igazán szomorú résznek sikerült. Remélem tetszett nektek. Még holnap jön egy epilógus, és vége lesz:(

DE, ha lenne valakinek elképzelése, mit fog csinálni Mario Nenna nélkül, és írnátok egy kis novellát, vagy csak egy ötlet lenne, hogy hogyan folytatnátok innen a blogot, írjátok meg nekem. E-mail címem: banett132001@gmail.com, vagy akinek megvagyok facebookon írhatok oda is:) 

8.fejezet Baj

- Nenna - hallom meg Manu hangját a másik oldalról. Felállok az ágyból majd kinyitom az ajtót.
Kérdően nézek fel a legjobb haveromra akin nincsen felső, a haja zilált, a szomszéd szobában foglal helyet így nem csodálom, hogy nem öltözött fel.  Félre állok az ajtóból, hogy betudjon jönni a szobámba. Leül az egyik fotelbe a szobában, míg én az ágyon foglalok helyet.  Kezemet a hasamra teszem, ma jól érzem magamat. Úgy érzem nincsen semmi bajom. Mintha megint egészséges lennék. Manuel egy italt tölt magának az asztalon lévő italok egyikéből amik nem tudom minek vannak itt, de Neuer szobájában is vannak. Újra kopognak az ajtón így megint felállok és kinyitom az azt. Most Emily áll az ajtóban. Rajta egy férfi ing van, egy nadrág ami alig látszik ki az ing alól, a haja zilált, de valahogy még is rendezett, smink is alig van rajta. Félre állok őt is beengedve.
Körbe nézz és meglátja Neuert.
- Te...- mutat rá, és már megy is oda és kezdi el ütni a legjobb haveromat.
- Jól áll az ingem - röhög Neuer, nekem pedig leesik ezek mint csináltak, de jó ég!
- Fogd be, de kretén - kiabál Em
- 1 órával ezeket máshogy hívtál - röhög Neuer, és megérzem távoznom kéne. Előveszem a nadrágomat, és egy sima felsőt, és a balerinámat. Na meg a táskámat. Beszaladok a fürdőbe, és felöltözöm. Kimegyek, és bedobom a pólómat az ágyba. Azok ketten még mindig veszekszenek. Kinyitom az ajtót, és már mennék ki ,de szinte egyszerre szólalnak meg.
- Nenna, ne merj sehová menni. - kiabálnak.
- Mit akartok? - kérdezem - Lefeküdtetek, és gáz, de ez van. Jó volt, nem? Ha szar volt az még gázabb. Em, te meg Kroos ha jártok mondd meg neki, vagy nem, elvégre amiről nem tudunk az nem fáj, Neuer, te meg örülj, hogy megdugtad Németország leghíresebb énekesnőjét. - fejezem be a monológomat.
Emily vonal ki a szobából először. Aztán Manuel megy ki, és bemegy a saját szobájába. Én elindulok le.  A recepciós pult előtt kell elmennem. Elég sokan állnak ott. Több recepciós is ott áll, egy ismerős hangot hallok. A hangjától megremegnek a térdeim. A gyomrom összeszorul, és a torkomban hatalmas gombóc. A hang irányába fordulok és ott áll. Mellette legjobb barátja van, aki felém mutat. Mario rám mosolyog. Én is így teszek. Valamit magyaráz a recepciós,  de már csak Reuss figyel rá. Mario felém indul, és megcsókol. karjaimat a nyaka köré fonom, ő pedig megfogja  a derekamat.
- Szeretlek - súgja
- Miért vagy itt? - kérdezem
- Tudod a férjedet is meghívták, és Reusst is, de mi nem akartunk korábban jönni. - mosolyog
- És én erről miért nem tudtam?
- Meglepetés. A szobádban akartam megjelenni, az ágyadban feküdni, felső nélkül. - röhög fel ű
- Hidd el, lehet, Neuert küldtem volna be, ha észrevettem volna, hogy a szobámban van valaki - nevetek most én
- Jössz enni? - kérdezem
- Pillanat, felviszem a cuccokat, és utánad megyek - puszil meg, én pedig bólintok.
Bemegyek az étterembe, majd választok magamnak valami enni valót. Kávét még mindig nem tudok inni, viszont helyette narancslevet választok. Leülök egy számomra optimális asztalhoz. ahogy körbe nézek elég sok focista lepte el a helyet. André Schürrle az előttem lévő asztalnál ül a barátnőjével. André észrevesz és int nekem amit viszonzok is egyből. Mario is megjelenik az ajtóban. Választ magának valamit, és leül elém. Andrét és barátnőjét meghívja az asztalhoz akik boldogan átülnek  hozzánk. A két férfi a fociról beszél azt beszélik meg ki lehet ma az aranylabda nyertese, Schürrle nője, pedig velem beszélget arról milyen a terhességem. Mesélek neki Heidiről. Arról, hogy már vettem neki ruhákat, és hogyha hazamegyünk megcsináljuk a szobáját is, Ő is mesél, hogy már szeretne anya lenni, de még egy kicsit várnak. Elnézést kérünk, de nekünk már menünk kell. Götze megfogja  a kezemet, és a szobánkba megyünk.
- Mit csinálunk ma? - kérdezi
- Nem tudom - rázom  a fejemet.
- Mondjuk pihenjünk? - kérdezi én pedig bólintok, és lefekszem az ágyba.

**

- Mehetünk? - áll mögém a férjem. Fekete ruhám, melynek semmi dekoltázsa nincsen, míg hátul a hátamból lát engedni egy kicsit.  A hasam látszik benne, fekete magassarkúmban nehéz menni, a hajam szabadon van hagyva, míg az arcomon lágy smink van. Götze csodásan nézz ki.  Fekete öltöny van rajta, elegáns cipővel. Tökéletesen illünk egymáshoz. 

- Persze - mosolygok

Kéz a kézben indulunk ki a szobából. Egy fekete autó vár ránk ami egyenesen a vörösszönyegnél áll meg. Már megszoktam ezt az egészet. Götze kézét fogva megyek végig. Készítenek rólunk képet majd bemegyünk az arénába. Leülünk az asztalunkhoz ahol még Neuer ül, és Lahm ül.  A műsor megy. Aztán végül sajnos nem Manu kapja az aranylabdát, hanem Ronaldo, én nem neki adtam volna hanem Neuernek, de ha már, nem Manuel akkor Messi. Azonban engem, elfog a rosszul lét. Fáj a fejem, és remeg a kezem, egyre nehezebben veszem a levegőt. Megszorítom a férjem kezét. 

- Menjünk - mondom, halkan 

A levegőt kapkodom. A kezem remeg, nem tudom mi lesz velem. Félek. Féltem a babát.  

Az autóhoz megyünk. Most mario vezet. A Hotelbe megyünk. 

- Orvoshoz kell menünk - jelentem ki 

- Intézem - válaszolja a férjem. 

Átveszem a ruhámat, egy blúzra, a fekete gatyámra, és egy elegánsabb cipőt.  A táskámba beleteszem az irataimat, és a leleteket amiket már elég régóta viszek egy nagyobb utazára. A fejem még mindig fáj. A kezeim és a szám remeg. Leülök az ágyra, de csak rosszabb lesz. Így felállok. 

- Mehetünk - jön be Götze és elindulunk. Az autóval siet nem áll meg a lámpáknál. A kórház előtt parkol le, és siet be velem. Egyből levágom, hogy magánkórházban vagyunk. A nővér egy kórterembe kisér. Leülök az ágyra Mario beteg mellettem foglal helyet egy széken. A kezemet szorítja. Félünk. Fél attól, hogy elveszít engem és a lányunkat is. Akkor nem maradna neki semmi. A családja meghalna. 

- Jó estét. Frau és Herr Götze - köszön az orvos mi is köszönünk 

- Én Herr. Kerstin lennék. Herr Götze kimenne? - kérdezi az orvos 

- Persze - mondja, és megpuszil majd kimegy 

Az orvos kérdezz arról mit szedek, milyen mennyiségben. Aztán a gyerekről kérdezz. Elmondom mi van velünk.  Kérdezz arról, hogy szedek valami terhes vitamint. 

- Tudja, Frau Götze, én azt mondanám, hogy pihenjen. Jó sokat. Ezek csak tünetei voltak a betegségének mivel nem szedi már azt amivel ezt ellehet nyomni így erősebben jönnek. A kicsi jól van legalábbis így nézve, elküldöm ultrahangra a kollégám már itt van. Feküdjön még sokat, ezt a 2 hónapot jó lenne végig feküdni. De ha nem megy legalább a felét igen. - mondja 

Megköszönöm és elindulok. Megsimogatom a férjem hátát. Felnézz rám. megmondom hová kell menni, és megyünk. Elvégzik azt is,és végül, kiderül, hogy Heidi jól van. Visszamegyünk a Hotelbe, de csak az cuccainkat rakjuk össze. Aztán magán géppel megyünk haza. A gépen Mario már alszik. 

Belegondolni a helyébe. Milyen lehet kint ülni  a váróban, izgulni. Aztán ha velem gond van hazaérni mert ott van az orvosom. Aztán most ez. Elveszíthet minket. Elveszítheti  a a családját. Heidi lesz a mencsvára, és most lehet, hogy őt is elveszti.


Sziasztok! 
Sajnálom, hogy ma tudtam csak kitenni a részt, de a hétvégén beteg voltam. Lehet, hogy holnap is tudok hozni, de nem ígérem. 
Vasárnap beteg biztos nem lesz, mivel elutazom, szerdán pedig suliba megyek, de szerintem ti is. Aztán csütörtökön szóbeli nyelvvizsgám lesz,németből. Szorítsatok! 

7.fejezet Utazás

- Herr Götze, ha mondana egy pár szót a gyermekéről! - kérik az újság írók, a férjemet
- Nem mondhatok többet mint eddig, hogy egy csodás kislányom lesz - mosolyog, és utána terel.
1 hónap telt el a békülésünk óta, és valahogy most nagyobb a béke mint eddig bármikor, nálam is meg vannak a terhes kirohanások, de Mario megtanulta kezelni, és persze kapott tanácsot is, a társaitól akiknek már van gyereke.  Én itt ülők, lent az újság írók között, kezem a hasamon ami már elég szépen nézz ki. Virág mintás ruhámban amit Emilytől kaptam szépen látszik az állapotom.  Mau rám nézz és elmosolyodik. Nem értem miért mosolyog egészen a következő mondatig.
- Tudják, Herr Götze kislánya biztosan aranyos lesz, de most inkább beszéljünk a fociról vagyis rólam és a lehetséges aranylabdámról - mosolyog önelégülten én pedig a fejemet fogom röhögés közben. Manu elég sokat tesz azért, hogy Marionak ne keljen kimondania. Megfogok halni, ez a tény lebeg a fejünk felet, de rajtam kívül senki nem fogadta még el, pedig talán nekem kéne a legjobban tiltakozni ellene. Vége az interjúnak. Manuelel ma elutazunk. Mario feltétlenül velem akart jönni, de mivel ma lenne a szokásos, estéje Reusal így nem engedtem eljönni. De én Manuval ott akarok lenni Zürichben vagyis holnap. A legjobb barátom arany labdát kaphat, és nem hagyhatom ki. de persze Emily is eljön, de nem azért nem Neuerel akarna lenne, hanem mert közte és a most a Real Madridban játszó Toni Kroos között kezd lenni valami. Sosem értettem a pasi választásait és a mostanit sem értem. És Emily Tonit kíséri el. Mindenki elindul kifelé a rendezvény végén. Mario elém jön, és megfogja a kezemet.
- Gyere - mosolyog.
Felállok, és megcsókolom.
Megfogja a kezemet,és együtt megyünk ki innen.  Az épület előtt újság írók vannak, de nem érdekel minket, Mario utat tör nekem, én pedig szorosan követem őt. A kocsiban nem szólunk egymáshoz csak zenét hallgatunk. Otthon már a szobámban készen áll a bőröndöm. Leülök még a kanapéra, van egy kis időm indulás előtt. Mario leül mellém és rám mosolyog. Az ölébe húz és megcsókol, szép lassan mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Eszembe jut mikor először csókol meg.  A lányomnak már azt is leírtam, és reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki. És majd segíteni fogja. - Mennünk kéne - súgja  a fülembe
- Tudom - mosolyodom szomorúan
- Hé, még veled mehetek - mosolyog
- Nem, nem kell, legyél Reusal hamár itt lesz a városban.
- Meny a kocsihoz, mindjárt megyek  - mosolyog, bólintok. Felállok, és még megnézem magamat a tükörben. Rövid haj, vörös rúzs, kicsit ki van húzva a szemem, és remegő kezek, a Parkinson, tünetei.  Felkapom a táskámat, és kimegyek. Beülök az autóba, és várok. A férjem szép lassan megjelenik, és berakja a bőröndömet a csomagtartóba. Helyet foglal a volánnál és indulunk. Jön egy smsem Neuertől, hogy siessünk mert ha nem a legjobb barátnőm hallott lesz mire odaérünk. Elmosolyodom.
- Mi az? - kérdi Mario
- Em, kikészíti Bessert. - mosolyogok
- Besser...-gondolkozik - ....ja Neuer
- Igen, nem értem miért nem találtak még egymásra - mondom
- Manu, meg a hülye barátnőd? - röhög fel
- Na, nem bántjuk - sértődők meg
- Mindketten tudjuk, hogy igaz - röhög
- Lehet - nevetek én is
Megérkezünk a reptérhez. München reptere olyan mint egy átlagos reptér, de persze német minőségben. Mario megfogja a kezemet, másik kezében pedig húzza a bőröndömet. A reptéren egyből meglátjuk a veszekedő, Neuert, és Emilyt.  Mint a házasok, egyből ez jut eszembe. Ha veszekszünk mi is ilyenek vagyunk Götzével. Vicces látványt nyújtanak. Em, a maga 160 centijével, és Manuel ahogyan fölé tornyosul, a maga 192 centijével. Emily kék hajával fekete ruhájában és bakancsában Manuel szöges ellentéte, Manu ingben, és fekete nadrágban, elegáns cipőben vár minket. Mario is mosolyog. Közelebb megyünk.
- Miért baj az ha vele járok? - kiabál Em
- Mert egy árulóval jársz! A Realba ment érted? Abba a csapatba amit mindig kiröhögtünk, az ott lévő bájgunárok miatt - jelenti ki Neuer
- Nem vagy te nekem senkim  hogy megmond kivel kavarjak .- kiabál Em
- Sziasztok - köszönök
Felém fordulnak majd üdvözölnek.
Neuer elmegy a jegyekért, Emily leül, és valakivel smsezik, én pedig megölelem a férjemet.
- Két nap, kicsim nem a világ vége - mosolyog
- Tudom
- Hívj ha bármi van. - kéri
- Meglesz. - mosolygok rá
Ezután megcsókol. Óvatosan, mégis kicsit mohón. Szeretem. És ez az érzés egyre erősebb.  Mikor vége lesz a csóknak lehajol, és pont valamit a hasamban lévő kicsinek.
Mikor végzünk a köszönéssel Neuer is visszaér. Megpuszil a férjem még utoljára,és elindul haza. Mi is elindulunk a gép felé. Végig megyünk a géphez vezető folyóson megmutatjuk a jegyünket.
Azonban a gépen vesszük észre, hogy a jegyek nem egy helyre szólnak. Én ülök Manuel mellé, Emily elvonul mögénk. Bedugja a fülét, és alszik. Manu is alszik, hiába 2 óra és ott vagyunk talán annyi sincsen. Én csinálok róluk egy képet ahogyan alszanak. És persze magamról is. Én végig fent maradok, mert Heidi nem hagy aludni. Ahogy leszállunk elfog valami, valami rossz érzés, hogy nem lesz jó. Valami nem lesz jó. És félek ettől az érzéstől.

Sziasztok! 
Kint van az új rész! 
Tudom nem lett túl esemény dús, de, a következő ígérem az lesz! 
Annyit mondok előre, hogy Nenna előérzete valós, és történni fog valami, de azt nem mondom meg, hogy kivel/kikkel. Jöhetnek rá a tippek. 
Kommenteljetek! 

6.Fejezet Levelek egy még nem született gyerekemhez

Teltek  a napok, hónapok pontosan 1 hónap és 30 nap. Ezalatt a 30 nap alatt, Mario nem teljesen bocsátott meg, persze mindenki másnak ezt mondja, hogy mennyire örül, de én tudom, hogy nem így van, 5 hónapos terhesen a hasamon már bőven látszik, hogy a szívem alatt hordom német ország következő nagy focistáját, de mi már tudjuk, hogy kislány lesz. Egy kis hercegnő. Mario nem tudd örülni neki, míg én éjjel nappal a hasamat fogom addig ő egyszer nem fogta meg, nem tudta nézni azt ahogyan néha, szenvedek hiszen  a legtöbb gyógyszert nem szedtem már. Götze a munkába temetkezett. Mindig kint van a pályán keveset van otthon. Reggel is üres volt az ágy mellettem de miben reménykedtem? Kimentem  a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felvettem egy nadrágot, a kedvenc fekete pólómat,és végül egy torna cipőt. Kimentem a konyhába, ahol  a kanapén  megtaláltam a kardigánomat. Megfésülködtem, és sminkeltem. Körbe néztem a házban. Az ebédlő asztalon találtam egy cetlit miszerint Mario ma korábban jön, és egy újság cikk volt. A terhességemről írtak benne. Kimentem a postáért, és ott voltak a leleteim. berohantam a lakásba,és leültem az egyik székre. Egyből kinyitottam és ami benne volt. A vizsgálatok szerint utolsó fázisú Parkinsonban vagyok. A pokol fog ezután következni gyógyszerek nélkül. Szép lassan a már szinte elvesztett írás képességem után, az agyam tönkre fog menni, nem tudok majd menni, az agyam ezen része, elpusztul mintha ALSben szenvednék, igaz akkor már halott lennék.  Nem tudtam mit tegyek. Felhívjam a férjemet, vagy anyámat esetleg a legjobb barátomat? Nem. El kell mennem valahová. Először egy étteremben találtam meg a helyemet. Reggeliztem, elég bőségesen. Ezután beteg  a plazába mentem. Vettem magamnak néhány ruhát, és a babának is. Következőleg pedig egy könyvesboltba mentem. Végig néztem a könyveket és ekkor eszembe jutott. Valószínűleg  alányom, nem fog ismerni, de valamit kell kapnia belőlem. El kell neki mesélnem valamit. Tudnia kell mi van velem. Hogy én szeretem már most. Könyvet kell írnom neki. Kifizettem amit találtam és sietek haza. Azonban otthon kellemes illatok várnak. A kedvenc kajám. Letettem a dolgaimat,és a konyhába rohantam. A férjem volt ott. A hús sült, ő pedig ott állt, a tűzhelynél. Elmosolyodtam. Oda mentem mögé és átkaroltam. Belepusziltam a két lapockája közé.
- Mindjárt kész vagyok várj még! - kérlelt.
Elindultam az ebédlőbe, ahol ott voltak a leleteim ahogy hagytam, szóval nem nézte még meg. A szobánkba mentem ahol ott volt a cucca, soha nem rakja ki. Elővettem  a ruháit, és a fürdőbe vittem. Ezután pedig a nappaliba mentem, és leültem  a tévé elé. A híradó kezdődött innen rájöttem 6 óra van.  Götze jött értem.
- Jöhetsz - mosolygót rám.
A konyhában lévő bár székeken eszünk mint régen, de nem beszélünk. Azt sem tudom miért nem mondd semmit. Én sem tudom mit mondjak neki, ő olyan mintha nem akarna engem. És lehet, hogy így is van.
- Ha válni akarsz mondd el - jelentem ki, mire megáll az evésben, és fel nézz rám.
- Mi?
- Váljunk ha ezt akarod, nem vetnélek meg - jelentem ki
- Nenna, ennyire  hülyének nézel? Nem foglak elhagyni, de nehéz. Tudod mennyire nehéz? Mennyire nehéz, hogy nem leszel mellettem, hogy tudom már csak 4 hónapig vagy velem? Eddig nem tudtam, de most már igen és ez rossz.  És fáj, Nenna.
- Sajnálom.
- Mit sajnálsz, kicsim? - kérdi gyengéden - azt, hogy lesz egy csodás lányunk? Ne tedd.
- Akkor nem haragszol?
- Soha. Szeretlek Nenna - mosolyog, és felém hajol. Csókja most is csodálatos szavakba nem lehet ez önteni ami köztünk van. Az a harmónia. Féltem őt, mi lesz vele nélkülem, a gyászában még vele lesz egy gyerek is akit fel kell nevelnie.
- Szeretlek - mosolygok én is.
Ezután tovább eszünk. Evés után míg én elmosogatok odaadom neki  a leleteimet. Mire végezz helyet foglalok vele szembe, és sír látom a könnyeket. Nekem is hullani kezdenek.
Az ölébe ülők, ő pedig átkarol. Simogatom a fejét nyugtatom.  De nem használ. Nem tudd a képekről sem a könyvről. Elkezdem neki mondani, hogy soha nem fogom elhagyni, a szellemem vele lesz. Biztosítom arról, hogy szeretem. Kijelenti, holnap elmegyünk Manuval valahová mert be akarja mutatni  a barátnőjét. Felállok a karjai közül és megmutatom neki a ruhákat. Mind nagyon tetszik neki, és végül eldöntjük a lányunk Heidi lesz. Mind kettőnknek nagyon tetszik ez a név. Mario ezután elmegy fürődni én pedig addig lemosom a festékemet, és magamra kapom a pizsimet. Götze befekszik az ágyba, és hamar elalszik azonban én még fent maradok, és előveszem a gépemet. Elindítom a World- ot és írni kezdek. Elkezdem mesélni mikor megismertem Götzét. Az éveket összefoglalom,elmondom milyen volt megtudni, hogy Parkinsonos beteg vagyok. A foci VBig írom, hogy tudja, onnan változás jön. A történet, szépen kezdődik. Egy memoár amit csak ő fog olvasni. Így meg fog ismerni vele fogok maradni, örökké. Ha nagy lesz és ezt elolvassa tudni fogja, hogy már most szerettem. Heidi. Olyan csodás neve lesz.  Az idő későre jár én pedig álmos leszek. Elmentem de kell neki egy cím. Mi legyen? Mikor eszembe jut egy remek cím. Levelek egy még nem nem született gyerekemhez. Így lesz elmentve, ez lesz a címe. Lecsukom  a laptopom és leteszem az éjjeli szekrényemre. Mariohoz bújok aki átkarol. Szeretem. És végre érzem ő is szeret.

Sajnálom azt, hogy nem hoztam részt, de nem volt időm és sajnos visszajelzést se kaptam, hogy érdekelne valakit, így KOMENTELJETEK  , A következő rész jövő szombatra érkezik valószínűleg, de nem ígérem esetleg vasárnap:) A blog nem lesz hosszú, leginkább a blog lesz Nenna könyvem szóval valószínűleg max.20 fejezet. Ezután még nem tudom mi lesz, de  remélem tudom majd írni:) Szóval remélem tetszett  a rész.

5.fejezet Érdekes hírek

Kimegyek a fürdőbe a gépen. A tükörbe nézek.  Nem látok mást csak egy beteg lányt. Rosszul  vagyok, forog velem a világ, és közben a kezeim remegése.  A táskából megpróbálom elővenni a gyógyszereimet, de nem sikerül, kiesnek a kezem közül és a mosdóba landolnak. Megpróbálok újat kivenni de ez utal az összeset kiöntöm.  Sírni támad kedvem.  Összesem a padlón. Götze erre felkel, és ide rohan. Leül mellém. Ránézek, és megmutatom neki, hogy üres.

- Kiesett a kezemből - síróm 

Magához ölel, nem tudja mit tegyen de nem is baj. Felkap és leültet a kanapéra. Az orvosommal beszél, közli 1 óra múlva a rendelőben leszünk, azonnal tolja oda a seggét - ő mondta nem én - ha már ennyi pénzt fizet neki. Az orvost persze nem kell győzködni, a friss világbajnok, Mario Götze kéri meg, és főleg, hogy csak ma ott fogunk neki hagyni 300 eurót.  A gép pedig beér Münchenbe. A fiúk holnap jönnek haza, addigra Götzének Berlinbe kell mennie, miattam jött haza, amit értékelek nagyon is. A reptérről egyből az orvoshoz megyünk. Götze lefogja a kezemet, de nem tudja megállitani a remegést, csak egy kicsit lassítani.  Mikor a taxi megérkezik a dokihoz, Götze fizet én pedig kiszállok Az orvos most ért oda, odakiáltok neki. Int egyet, és megvár minket. Gratulál Marionak majd bemegyünk. Bent bemegyünk a vizsgálóba, de nem csak ő jön hanem még két ember. Az egyik egy nővér őt már ismerem, ő azért van itt, hogy felírja a gyógyszereket, utána majd kimegy és kint fog várni. De az új ember. Az öltőzékéből ítélve rezidens lehet. 

Az orvosom, egy bizonyos Herr Stahlmann, kérdően tekint rám, azonban nem ő szólal meg. 

- Kéne egy Levodoba, valami dopamin utánzó cucc, selegilin ,antikoligering , amantadin,  és mivel már a végstádiumban vagyok mint nem olyan régen kiderült kell még Koenzim Q10. - sorolom fel végig a gyógyszereimet, főleg levodoba kell mert azt dobtam ki. A rezidens gyerek furcsán méreget. 

- Minek ennyi gyógyszer ha gyereket vársz? - kérdezi mire felkapom a fejemet, és persze a mellettem helyet foglaló Mario is.  Végig mérem én is, fiatal de ezen nem is csodálkozok hiszen rezidens, szőke haj, fehér bőr, kék szemek, és rohadt magas, és persze akcentus, német is lehetne, de kicsit  északabbról jöhetett, talán finn. 

- Nem vagyok terhes, de ha az lenék a gyógyszerek miatt valószínűleg elvetéltem volna már - mondom, és a fejemet rázom 

- Frau Götze, ez nem mindig van így igaz ritka, főleg, hogy a betegek 90%-ának nem is lehet már gyereke, de lehetséges, hogy éljen, és ön terhes, ránézésre 4 hónapja, de lehet 3 elég sovány is látszik.- magyarázza az orvosom is észre veszi. 

- Frau Memming, húzza ki  az antikolinerget - mondja az asszisztensnek aki meg teszi és kimegy. 

- És honnan tudjuk meg biztosra, hogy a feleségem gyeremeket vár? - kérdezi Mario 

- Gyorsan, jöjjenek velem az ultrahangba - mondja a dokim. 

Mario előre megy és a dokival beszél. a finn srác még mindig engem nézz. 

- Mi ennyire érdekes? - kérdezem 

- Sosem hittem volna, hogy fogok majd egy ilyen fiatal Parkinsonos beteggel találkozni. - mondja - egyébként Jari Keskinen 

- Nenna Schöner még  a személyim szerint hivatalosan Nenna Götze - mondom, és bólint, az ultrahanghoz érünk ahol elvégzi a doki amit kell, én végig becsukom a szememet, míg Mario a kezemet fogja.  Az orvos sejtelmesen mosolyog majd bekapcsol valamit hallom a kattanást. És megszólal olyan mintha  szív dobbanások lennének.
- Herr és Frau Götze önöknek gyermekük lesz akinek nagyon erőteljes szívdobbanásai vannak. - kinyitom a szemeimet. Götze mosolyog.
- Fiú vagy lány? - kérdezi
- Azt sajnos csak 2 hónap múlva tudom pontosan megmondani de most úgy nézz ki kislány - mondja a doki. Felülök. Ezután elmondd még dolgokat, megtudom, hogy 4 hónapos terhes vagyok, és elmondja mikor jöhetek megint vizsgálatra. Megkapom közben a gyógyszereimet.
- Megfogok halni ha megszülőm? - kérdezem az orvost mire a szobában csönd lesz.  A válasz innentől kezdve egyértelmű.
- Mivel a Parkinson...- kezdi de Mario félbeszakítja
- Igen vagy nem?
- Elég nagy esély van rá, hogy igen.  A kicsi viszont jól lehet - mondja
- Köszönönjük - mondom, Mario fizet és felállunk.  Megfogja a kezemet, érzem a belőle áradó feszültséget. Tudom hogy min gondolkozik, de nem engedem neki. Nem fogom hagyni, hogy a gyerekemet bántsa.  Beülünk az autóba, és hazamegyünk. Nézem az elsuhanó Münchent. Nem beszélgetünk. Engem a boldogság jár át, őt annyira nem. Látom az arcán, hogy valami bassza a csőrét.  Otthon kipattan az autóból. Meg sem vár, felmegy a lakásba. Én lassan megyek, nem tudom mit fog csinálni. Mikor a lakásba érek, Mario a kanapén ül. Nem tudom mit csinál, de a térdén könyököl, ugyanezt csinálta mikor megtudta, hogy beteg vagyok.  Odamegyek hozzá. Leülök mellé. Rám emeli szép kék szemeit, közel van ahhoz, hogy sírjon. Tudom látom rajta, megfogom az arcát. Elmosolyodom, de ő nem teszi.
- Gyerekünk lesz - mondom
- De milyen áron? - kérdezi
Nem mondok neki semmit. Nem tudom mit érez, én elfogok menni, neki sokkal nehezebb lesz, ő fog élni, neki kell tovább cipelnie ezt a terhet nem nekem, de lesz segítsége.
- Ő ott lesz neked - mondom
- De te nem, a rohadt életbe is! - kiabálja
- Én benne ott leszek
- Nem érdekel, Nenna, nekem rohadtul te kellesz, nem egy gyereke - kiabál
- Úgy is meghalnék, ez csak gyorsítja a folyamatot! - mondom, de még nem emelem fel  a hangomat
- De én még nem állok erre készen! - sírja el magát - nekem még kellesz! Nekem még szükségem van rád 5 hónappal ezután is - sírja. Megölelem. Nem tudom mit kéne tennem, de megölelem. Nekem is nehéz, nekem most fáj, én vagyok a fél aki elhagyja, ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz, mert én nem. De a gyerek. Nem fogom elengedni.
- Élvezzük ki, és majd mesélsz neki rólam - mosolygok
- Nem tudom, hogy fog menni - mondja, és a fejét rázza
- Menni fog. - fogom meg a kezét, és a hasamra teszem. Nem lehet még érezzni őt ott bent. Mario legugol.
- Vigyázz a mamira ott bent, Fraulein  Götze - súgja a hasamnak, mire elmosolyodom.
Megcsókolom. Úgy csókolom mintha az életem függne tőle.  Szeretem.
Minden csókkal, öleléssel egyre jobban. Csók átjár mindenhol, és tudom, hogy ő is szeret. ezerszer mondta már, de most bizonyítja is. Nehéz lesz ez a gyerek téma, de tudom, hogy engedi fog. És
  boldogok lesznek.....nélkülem.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a fejezet is!:) Jövőhéten megpróbálom hozni a következőt, de nem tudom, hogy fog sikerülni.  
És van egy nagy hírem is új bloggal jelentkezem! Jó Olvasást ahhoz is! http://help5sos.blogspot.hu/ 
És lenne még annyi, hogy írjatok megjegyezéseket mert így nem fogom tudni milyen a blog! 
Előre is köszönöm:) 

4.fejezet Nyertünk....vagy mégsem?

Ma van a legfontosabb nap mint az egész nyáron. Mióta itt vagyunk mindenki ezt a napot várja.  Ma végre eredménye lehet a munkánknak amit eddig tettünk, ma végre világ bajnokok lehetünk. Reggel Götze mellkasán ébredtem fel. Ő már fent volt és engem nézett, mosolyogva nézett le rám. Én is rá mosolyogtam.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá
- Reggelt - köszönt.
- Kaja van! - halljuk meg Neuer hangját az ajtón túlról. Befogom Mario száját, érzem, hogy mosolyog. Én pedig kiabálok, miszerint igen jól érzem magamat. Felállok az ajtóhoz megyek ahol neki lököm magamat.
- Ne már, srácok! Értem én, hogy házasok vagytok meg minden, de reggel is? - kiabál Manu mire elnevetem magamat. Ajtót nyitok mire csodálkozik.
- Kapd be, Nenna! - rival rám.
- Mindjárt megyünk - mondom és becsukom az ajtót. Mario a fejét rázza. Bemegy a fürdőbe. Az ágyhoz megyek, de szédülök meg kell kapaszkodnom valamibe. A kezeim remegnek az ajkaim is, pedig nem lenne szabad. Le kell üljek különben nem bírnám ki. Ajtó nyílik és Mario aggódva nézz rám. 
- Jól vagyok - mondom
- Nem vagy -válaszolja
- Nem most fogok elpatkolni, még el kell viselned - mosolygok rá,mire a fejét rázza. Felém hajol, és megcsókol. Csókjától a testem lángolni kezdd, szinte meg sem tudom fékezni magamat. Csókjának határozottan fog krém íze van, míg az enyém biztosan borzalmas. Elhúzódom. Fürdőbe megyek ahol megfürdőm, beveszem a gyógyszereimet majd fogat mosok. Mikor végzek, a szobában felöltözőm. Mario egyik pólóját kapom magamra, és egy sortot. Nem nézek a tükörbe, de nem is érdemes, Götze aggódó tekintette mindent elárul arról milyen vagyok. Hogy már korosan sovány vagyok, igaz mintha eddig nem lettem volna az. Tornacipőt veszek fel.  Megfogja a kezemet és lemegyünk. Elfoglaljuk szokásos helyünket, ő pedig hozza a reggelit, kávé nélkül, annál több sütivel. Kramer kezdet el beszélni arról milyen jó kaját evet tegnap este. Alkoholt nem ihatnak igazából enni is alig ehetnek valamit, de ma este mindent bepótolnak, legalább is Neuer szerint. Gyorsan eszek és persze mindent meg is eszek. Schweinsteiger nézz rám napok óta furcsán, és furcsább lett mióta rám jött az éhség roham.   Miután megeszem az ételt a szobánkba megyek. Nem köszönök úgy is találkozunk.  Szobában beágyazok, és leülök rá. csak magam elé nézek. De nem tudok figyelni, kezeim remegése,  idegesít. Nem tudok vele mit kezdeni, idegesít, az, hogy nem tudok magam lenni, nem tudok normálisan élni. A fürdőbe megyek, de mikor megfogom az üveget nem tudom kinyitni. Sírni kezdek és a földre ülők. Ajtó csapást hallok.
- Nenna! - Mario aggódó hangja tölti be  a teret.  Sírók nem tudok  mit csinálni.
Nyílik a fürdő ajtó és ott áll.
- Mi az? - guggol le elém, lenéz a kezeimre, és megfogja azokat.
- Nem tudom kinyitni - síróm, és megölel. - elegem van ebből, hogy nem tudok semmit csinálni
- Nenna...-simogatja a hátamat.  Átkarolom a nyakát, és a vállába sírók. valaki bejön az ajtón.
- Indu.....- kezdi Neuer, de nem fejezi be mikor látja, hogy baj van.  Ő is idejön, és átkarol minket. elmondom neki mi a baj.  Götze már kinyitotta az üveget és bevettem a remegésre a gyógyszert, de ha ezt beveszem akkor kell még 5  másik amit szintén bevettem.
- Jössz? - kérdezi Mario
- Majd utánad megyek - mosolygok rá. Bólint egyet és elmegy. Mikor kilép még megcsókol.  Elmegyek fürödni, és utána sminkelek egy kicsit, de nem sokat. A hajamat csak kifésülőm. Kimegyek és a mezemet veszem fel amin az új család nevem is. Egy szoknyát veszek még fel, és abba beletürőm a mezt.  Egy zoknit veszek fel, majd a tornacipőmet. Egy kötött felsőt kapok még fel, hisz' este hideg lesz. A táskámba nem rakok nagyon semmit. Körbe nézek és ott van a fényképező gépem.  Elhoztam de nem is használtam. Felveszem és eszembe jut. Mostantól képeket csinálok Marionak. Ha meghalok itt lesznek neki ezek mikor boldog voltam.  Csinálok magamról egy képet. Direkt úgy állok be, hogy lehessen látni a Götze nevet a hátulján. Mosolygok. Elteszem a gépet a táskába. Valaki kopog az ajtón.
- Szabad! - mondom
- Szia! - jön be Lisa, Müller felesége. Gondoltam Mario hagyott bébiszittert is.
- Megyünk? - kérdezi mire bólintok.

**

A stadion Rióban tele van. A pálya mellett ülők, nem VIP helyen,mellettem egy ismeretlen német házaspár, mellettem Lisa ül.  Megszólal a telefonom. 

Itthon mind együtt nézzük, milyen ott? Holnap itthon senkinek nem kell dolgozni menni ha nyerjenek:D üzenem a törpének, hogy ne engedjen be egyet sem:D - Em 

Legjobb barátnőm üzenete kifejező. És törpe, mint Neuer. 

Törpe, mint Manu:D? Ez valami új? - N. 

Mondtad már neki? És igen Neuer a törpe:D 

Borzalmasak. Írók Manuelnek, hogy tolja ki ide a seggét, és meg is teszi. Átadom neki az üzenetet mire felnevet. Ígéri nem kell majd holnap bemenni dolgozni. Leülök a helyemre és várok. Előveszem a fényképezőt, lefotózom a házaspárt mellettem, és mindenkit mögöttem. Aztán felállok a székre, és az egész stadionról készítek egy képet. Ezután kezdődik. Jönnek a csapatok, himnusz és kezdődik. Götze nincsen benn a kezdő csapatban. Neuer hozza formáját sétálgat össze vissza. Azonban hamar belekellet húznia ott maradnia a kapuban. A 30.percben mi németek felszisszenünk.  Gólt lőttek az argentinok de az öröm korai volt. Lesen volt.  A 45.percben Götze idejött hozzám. Megcsókolt. Müller is jött Lisához. Róluk csináltam egy képet. 

- Mi van Nenna paparazzónak álltál? - kérdezi mosolyogva 

- Én? Soha - mosolygok 

Elkezdődik a második félidő. De nem történik semmi döntő jellegű. Hoszabítás lesz. Beálitják Götzét. A  hosszabítás kezdése előtt tartanak egy szünetet. Mault hívóm ide. Megkérdezem fáj e valamije, az eséstől amit szerzett de  fejét rázza. Bastian jön még ide, és őt is megkérdezem de jelzi jól van. A játék elkezdődik.  ) perccel a kezdés után Schweinsteiger a földön van, és folyik a vére. Németek elszomorodunk, de nem kell sokat várnunk. Schürrle passzol Marionak, veszem elő a gépemet, és pont elkapom a pillanatot. Mindenki örjöng. A stadionban mindenki kiabál. Götze berúgta.  Mario felém mutogat, a kamera engem vesz, nekem ajánlja  a gólt.  A csapat társak körbe veszik őt. Ezután nem figyelünk semmire. Mind tudjuk. Nyertünk. Még fényképezek egyet, és elteszem mert nem tudom tartani. A végtagjaim elhagynak. A kezem remeg, ahogyan a lábam is. Alig bírók ráállni. Neuer jön felém. Lekapna, de látja a kétségbe eset tekintetemet. Sírók, mert boldog vagyok és mert tudom elrontom Götze örömét. Nem tudok leállni. Lisa segít felállni, addigra már Götze és eljut ide. Ő vesz le. Magához ölel és megcsókol. 

- Elkellet volna menned orvoshoz.  - súgja 

- Tudom - mondom, de nem megy. Elhagyott a testem.  A fiúknak menni, kell. Götze leültett a helyére a mellett. De nem bíróm tovább. Götze átveszi az elismeréseket. Kiabálnak. is boldog vagyok. Lisára nézek aki fényképezz. Elmosolyodom ezért. Götze jön értem. Felkap és visz. 

** 

A szállodában leültet az ágyra. 

- Menny - mondom 

- Nem - válaszolja 

- Miattad nyertek. Te vagy a sztár Mario. Használd ki. Én meghalok majd, de ők akkor is a barátaid lesznek. legyél velük. 

- A barátaim, és ezért értik meg ha maradok. 

- Menjél már el! Mario én....megfogok.....halni! Azt hiszed attól jobb ember leszek ha egy beteg nőt vettél el? - kiabálom sőt talán már ordítom 

- Igen! - kiabálja - Nem is téged kellett volna hanem......mondjuk Linát! 

Ez a név. Lina volt Mario volt még előttem. 

- Akkor menj! Nem kell, hogy ezért itt legyél. És nem vagy jobb ember, Götze! - ordítom 

- Nem? Ki teszi szebbé a napjaidat? Ki nevét sikítod éjszakánként? Kinek a meze van rajtad? Ki..tesz...boldoggá? - kiabál.  Megpróbálom levenni a mezét magamról, de nem sikerül. Talán még rosszabb lesz a kedvem. Idejön és megteszi helyettem. 

- Kell neked ez? Kell neked ez, hogy majd te öltöztess. Te fürdess meg? És majd ha nem tudom magamat ellátni tisztába rakj? - kérdezem és könnyes szemeibe nézek - És ezért ne kapj semmit, csak egy üres tekintetett aki nem a feleséged? Fiatal vagy te még ehhez. 

- Betegségben egészségben, Nenna. - mondja, és letörli a könnycseppemet. 

- Holnap reggel hazamegyünk és elmegyünk orvoshoz. - mondom 

- Azonnal odamegyünk - ölel magához. Ölébe húzz, és sírunk. Nem is tudom mit csináljak, de egyet tudunk. Szeretjük egymást és ez fog erőt adni. 

Sziasztok! 

Itt lenne az új rész, és ezután már minden héten tudom majd hozni a részeket:) 

Kinek, hogy ment a felvételi? És ki hová szeretne menni? Remélem tetszett a rész:) 

Komizzni ér, ám:) 

3.fejezet Mi lesz velem?

Reggelem a szokásos rutinnal kezdődik. Bevenni a gyógyszeremet de persze tudom, hogy úgy sem fog hatni. Götze békésen alszik. Egy jó ideje itt vagyunk már, ők pedig haladnak előre. Ma is meccsük lesz, de már majdnem az utolsó, még egy van ezzel együtt kettő. Én pedig rosszul vagyok. Nem tudok kávét inni és sokszor tör rám a hányinger. Lezuhanyzok, és mivel nem hoztam be ruhát így törülközőbe megyek ki. Mario az ágyon ül szemét törölgeti. Rám mosolyog, és én is azt teszem.
Lehajolok a fehérneműmért amit fel is veszek. Mikor a szekrény előtt állok valaki átkarol hátulról.
- Tetszik ez  melltartó, de nélküle jobb vagy - súgja a fülembe
- Lehet, de reggeliznünk kell - mosolygok.
Felkapok magamra egy virág mintás ruhát és egy balerina cipőt. Míg a fürdőbe megyek sminkelni addig Mario is felöltözik. Megfogja a kezemet és együtt megyünk le.
A válogatott asztalánál már csak a mi helyünk üres. Én Neuer mellett foglalok helyett míg Mario Reus barátja mellé ül le. Götze hozz nekünk kaját, és már jól tudja kávét látni se akarok.
- Besser láttalak a tévében -  mondom
- Melyiken? - kérdezi teli szájjal
- Az Animel Planeten - nevetek fel a saját viccemen és velem együtt nevet Schweinsteiger, Lahm, és Schürle mivel a többiek nem hallották. Neuer persze játssza a sértődötted, de aztán elneveti magát.
Magához ölel és megpuszilja a fejemet.
- Beszéltél Tessával? - kérdezem
- Igen, hazament Londonba - mondja én pedig bólintok. Nem volt egy szép szakításuk Neymar-ral, de a mienk mindent vinni fog Götzével.  Mario leül mellém, és megfogja a kezemet. Előre izgul milyen lesz a hazaiak ellen játszaniuk, de bizik benne hogy győznek, tudom, hogy így érez mert mi lenne ha nem? Tudom, hogy nyerni fognak. Götze átkarol én pedig mellé bújok. Miközben ő beszélget én élvezem azt, hogy vele lehetek. A teste melegét és ahogyan a szíve dobog, néha egyre hevesebben, néha pedig egyenletes, és persze mikor felnézek rá, ahogyan kézzel lábbal beszél, mindig megmosolyogtat. És persze a mosolya. Szét cikiznek egymást, de főleg valamiért szegény Kroos kap most egy kicsit, Götze talán mérgesebb rá is, mert elment a Bayern-ből abba a csapatba amit náluk mindenki rühel. A Real Madridban kezdi meg a szezont. Kroos nem érti miért ilyen vele a barátja, ezért kérdően mindig rám nézz de nem fogom elárulni őt.
- Nenna - hallom meg Bastian hangját. Kérdően nézek rá. Az egész csapat hallgat.
- Sosem mondat miért hívnak Nennának, úgy mint az énekest.
Az egész csapat engem nézett, szép lassan ülök fel,m Mario a fülembe súgja, hogy nem muszáj, tudja, hogy nem szeretek a szüleimről beszélni neki se mondtam róluk el mindent sokáig.
- A szüleim a 99 Luftballonos közben találkoztak.  Mikor leomlott a fal. Apa adta anyának a rózsát mikor anya átjött Keletről. - mondom - 3 évre rá megszülettem én.
Mindenki hallgat és csak bólogatnak. Le kell fognom a kezeimet, a remegéstől. Mario észre veszi és fogja meg a jobb kezemet, így a bal is abba hagyja.
- Szép történet - mondja most Lahm
- Tudom - bólintok.
Még mindig meg vannak a képek arról ami történt velem arról, hogy jött nekünk az a nő, aki azóta már szabad,a  híres német igazság szolgatatás. Ahogyan apa elém ugrót és a bátyám elé, de bátyám nem úszta meg, az ő oldalára jött az autó eleje, ő  és anya azonnal meghalt, én is komolyan megsérültem de apa megmentett. Nem sokat voltam árvaházban talán 1 hetet. Berlinből Münchenbe költöztem és ott éltem az életemet. Nemsokára mindenki elindul valamerre még az este előtt, hisz' a meccs csak 6-kor kezdődik. Minden Neymar-ról szól most, arról milyen durván sérült meg. Mario a patra vissza le, kéri hozzak magammal fürdő ruhát és megteszem. A part tele van leginkább brazilokkal de van itt egykét német is legalább is a szőke haj/kék szem párosból sok van. Leülünk egy ilyen pár mellé. Átöltözök  a törölköző  alatt míg Mario-nak csak a nadrágját kell levennie. Felkap és így megyünk be a vízbe. Szinte már bedob, mikor elég mélyen vagyunk. Belé kapaszkodok nehogy belefulladjak a vízbe. Götze erősen fog, majd megcsókol. Lassan csókol és vigyázik rám minta egy porcelán baba lennék aki bármikor összetörhet. A csók végén elmosolyodik. Kivisz, a pokrócon ráfekszem a mellkasára ő pedig átkarol.
- Mit fogok csinálni ha nem leszel már velem? - kérdezi
- Élni fogsz. - mondom
- Hogyan?
- Nehéz lesz, de tovább kell lépned majd - mondom
- Nem fog menni
- Nem velem fog elkezdődni az örök élet - mondom neki, és felülök.
- De azt hittem még lesz időnk. - súgja
- Még élek, Mario!
- Meddig, Nenna? - kérdezi
- Reményeim szerint sokáig!
- Nenna...hogy tudsz ilyen lenni? Ilyen tökéletes?
- Sehogy. Csak tudom, hogy mit gondolnék ha a helyedben lennék.
- Mit tennél? - kérdezem
- Azt képzelném Nyugaton vagy én pedig Keleten és a Fal áll közénk, de élsz, és már sosem lehetünk együtt. Aztán mikor én is meghalok akkor leomlik a fal. - mondom és közben a könnyeim folynak.
- Miért vagy ilyen csodálatos? - kérdezi mosolyogva. És megölel. El sem tudd engedni ahogyan én sem őt. Élvezem, hogy van nekem mert tudom már nem sokáig van ez így. Nem lehetek mellette nem lehet gyerekük mert meghalok. Hirtelen szédülés fog el.  Götzébe kapaszkodom aki aggodalmasan nézz rám. Mintha hánynom kéne. Mario aggódó pillantása szinte lyukat fúr belém.
- Jól vagyok - mondom mikor már tényleg jobban lettem.
- Megyünk orvoshoz - jelenti ki
- Otthon ígérem elmegyek - mondom
- Otthon? Az még elég sok idő.
- Akkor holnap elmegyünk, Mario , de ma időnk se lenne - mondom, bólint hogy ez megfelel neki. Felveszem a ruhámat. Mario összeszedi a dolgokat, de én leütöm a kezéből, és futni kezdek. A lábam a vízben van miközben végig futom a fél part szakaszt, a férjem pedig követ. Megállok, majd mikor majdnem beér futok tovább. Aztán elkap, akkor felnevetek. Maga felé fordít, és megcsókol.
- Indulnunk kell - mondja
- Tudom - súgom a fülébe és megyünk. Mosolyogva nézem őt ahogyan engem kímélve felveszi a dolgokat.
Kézen fogva megyünk be a szállodába hol Calvin Harris szól. Felmegyünk a szobánkba ahol Götze zuhanyzik elsőnek, mivel neki jobban kell sietnie és már nincsen túl sok ideje. Utána megyek én. Mikor végzek, sminkelek egy kicsit, a hajamat befonom, és kimegyek. Fehérneműt veszek fel és a Götzés mezemet, és persze egy sortot, és a szandálomat. Elrakom a telefonomat és már megyünk is. Ő megy a busszal én pedig egy taxivel. A stadionhoz egyszerre érünk oda. Én megyek a pálya mellé ahol már a legtöbb focista barátnője is itt van. Üres mellettem Tessa helye. Néha kijött velem mikor Neymar-nak nem volt meccse. Müller nője mellettem boldogan szurkol. Götze felém jön még egy csókért amit meg is kap, de már megy is. A meccs  jól kezdődik azonban elég hamar lövünk egy gólt majd a következő 10 percben még 4-et. csodálatos az állás nekem és  a németeknek tetszik, azonban a braziloknak már nem annyira. Félidőnél elég jól állunk.  Mario jön ide hozzám és lekap. beszélni kezd milyen király, hogy valószinűleg döntőben vannak. Adok neki egy csókot majd Neuer-hez megyek. Legjobb barátom még nem olyan izzad mint Mario.
- Engedj be nekik egyet - mondom
- Miért? - kérdezi
- Így is fasza gyerek vagy, csak szét vannak alázva  - mondom mire ő bólint.
- A végén ha addig nem megy be - mondja, mire megpuszilom. Vissza kell ülnöm így megteszem azt. Ezután persze jönnek még a gólok német részről. Mosolyogok, és Neuer megtartotta az ígéretét is, beengedte az a gólt.  A szállodában mindenki boldog hisz' döntőben vannak! Ennél nagyobb öröm nagyon nincsen számukra. Amint a szobába érünk Mario megcsókol és ágynak dönt. És élvezzük egymást.

Annyit mondanék, hogy Boldog Karácsonyt mindenkinek! És remélem megkapjátok azt amit szeretnétek:)(Én igen, egy Artic Monkeys-os felső) És még kaptok ám majd részt;)